Valamit kerestem a szemedben

Néhány másodperc volt csupán,

Tekintetek rövid összetalálkozása,

S én még most sem értem, jóval az eset után,

Hogyan tud az ember valamit nézni,

Hogy közben csak a lényeget ne lássa.

 

Mert én valamit kerestem a szemedben,

Mintha tekintetemmel messzi tájra indultam volna,

Hogy ami te vagy, azt mind megkeressem,

De semmit sem találtam,

Pedig szemem szemed minden szegletét bebarangolta.

 

És úgy megriasztott a végtelen üresség,

Mert én valamit kerestem a szemedben,

Hogy van-e benne értelem, vagy valami tehetség,

Vagy jóság, boldogság, bánat vagy félelem,

Annyira kerestem és semmit sem leltem.

 

Találni akartam valamit a szemedben,

Bármit, amit egy ember szemében lehet látni,

Jót vagy rosszat, már oly mindegy volt nekem,

Csak kerestelek a saját szemedben,

És sehogy sem tudtalak megtalálni.

 

A másodpercek, mint nehéz évek múltak,

S te elnéztél másfelé hirtelen,

És én már láttam a szemed, de nem értettem hol vagy,

Mert igaz, hogy van emberi tested,

De a szemedben nem láttam a lelkedet.

 

Beck Brigitta
Author: Beck Brigitta

Beck Brigitta az Irodalmi Rádió szerzője. Beck Brigitta vagyok, 22 éves. Megtehetném, hogy hosszú bemutatkozást írok magamról, de úgy gondolom, a verseim sokkal többet elárulnak rólam, mint amit ide le tudnék írni. Egyszerű szavakkal kifejezhetetlen mindaz, amit egy alkotással közölni lehet. Azért van szükség művészetre, hogy bármit el tudjunk mondani. Kellemes, gondolatébresztő olvasást kívánok!

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Fénypontok

Ragyognak éjjel. Ragyognak nappal. Hangjegyekkel gyógyítanak.   Égő dallamok Ritmusa gyullad. Akkordok tánca fullaszt.   Metálos fénypontok. Füstölő hangszerek. Szétáramló zene.   Nyári éjszakán felébresztik

Teljes bejegyzés »

A leghűségesebb barát

Vannak napok, mikor létezni is oly nehéz, Csendben ülsz, merengsz, szemed csak a távolba néz. Nem kellenek már szavak, fájna megszólalni, Lelked csendben, reméled ez

Teljes bejegyzés »

Tavaszi önarckép

Jambusaim bús bódulatával ringatom álomnyárba magam; messzimocorgó vágya vigasztal – szürcsölöm ízét ájtatosan.   Fogvacogó köd jégpizsamáját ölti magára márciusom; csalfa csodával szittya kavalkád kedvem

Teljes bejegyzés »

Önarckép

Nukleon vagyok. Proton, neutron. Csepp anyagcsomó a végtelenben. Lám, parányi fénybe burkolódzom, hadd maradjak árva, észrevétlen.   Nyughatatlan ős erők sodornak vágyak, álmok, ösztönök terében;

Teljes bejegyzés »

Bemutatkozom, mint költő

Kisiskolás korom óta, amióta csak megtanítottak a betűvetésre, próbálkoztam versírással – mint szinte mindenki más. Én azonban mindig is azt éreztem, hogy számomra ez nem

Teljes bejegyzés »

Két utazó

Két utazó Egy ismeretlen, Mégis ismerős galaxisban, Keresik helyüket egy közös csillaghajón.   Messziről érkeztek, mint űrből a hullócsillagok. Két külön történet, Bennem mégis nyomot

Teljes bejegyzés »