A kis gyümölcs testvér

A kis gyümölcs testvér

 

 

Megbújik a levelek között földi az Eperke,

kedvesen hív téged játszani a kiskertbe.

 

Az illatos barátod, Málnácska feléd integet,

a kettőtök jövője varázsol majd hírnevet.

 

Parányi tüzes kis gömböcskék a Ribiszkék,

nevetgélve várják, hogy őket is szeressék.

 

A piros Meggyecskék úgy lógnak a fán,

mint piciny gyermekek az anyjuk oldalán.

 

A Cseresznyécske gömbölyded és ropogós,

a csókja után nem kérsz majd mogyorót.

 

A piciny Kajszi mondja “én nem vagyok árva”,

mert szeretteimmel ringatózom egy kosárba.

 

A nagyobbik testvér Őszike téged szeret,

vidáman mosolyog, kacag és reád nevet.

 

A pajkos kis Szilvácska játszik az anyjával,

huncutka, bújócskázik a fűben a hangyákkal.

 

Édenkertek zamatos gyümölcse a Körtécske,

a kert végére futsz érte, mert ő ezt kérte.

 

A Szőlőcskék édesek, sárgák, piroskák és lilák,

ne enged, hogy mellettük legeljenek a libák.

 

Megérik az Almácska, lepottyan a fáról,

szaladj hozzá gyorsan, hiszen neked táncol.

 

Ha Te Is Gyümölcstestvér Akarsz Lenni,

Szeresd Őket, Mert Velük Együtt Érdemes Élni.

 

                                                           Cserepka István

Cserepka István
Author: Cserepka István

Cserepka István az Irodalmi Rádió szerzője. Erdőkertesen láttam meg a napvilágot, 1959. augusztus 23-án, harmadik gyermekként, a Cserepka családban, Istvánnak kereszteltek. Édesanyám szeretettel, édesapám mesteri gondviseléssel tanította fiú gyermekeit. Szakközépiskolai tanulmányaimat Budapesten végeztem el. A kedves iskola magyar irodalom szakos tanárai, megismertették velem a vers elemzés rejtelmeit. Verseim játékos rímei, kezdetben utazások humoros perceit, unokáim születéseinek meghitt pillanatait örökítették meg, majd megszülettek a hálaadó, a nőnapi, az anyák napi, a szerelmes, a tájleíró és a hazaszeretet sugárzó alkotások. Írásaim megjelentek a Polikróm folyóiratban, az Erdőkertesi naplóban és a Csomádi hírharangban. Erdőkertesen élek a családommal. Terveim, álmaim, műveimmel a ma generációját és az utókor emberét érzelmekben gazdag, hazaszerető, a múltat idéző, az édesanyákat, a nőket, a szülőket, a nagyszülőket tisztelő és a jövő felé tekintő alkotásokkal megajándékozni.

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Allergia

csöpp-csöpp, fejem a csempéhez szorítom szagtalan szappannal szappanozom szenvedélyem a vízzel lefolyik minden fájdalom vársz az ágyadban ágyadban, ami nem ágyunk   hozzád bújok mint

Teljes bejegyzés »

Tél a pusztán

Végtelen pusztán csak a csend járna, ha a szél süvöltve nem pásztázna. Cifrázza vígan a hótakarót, beborítaná az arra járót.   A buckákat bőszen szaporítja,

Teljes bejegyzés »

Szótlanul

Ágyad mellett tűzben ülve, figyelek színevesztett szemedre. A léttel csatákat űzve, nincs már kedves hangodnak ereje.   A szó így nem jár be csöndbe, én

Teljes bejegyzés »

Szerep

  Játszunk a színpadon, vázolva a szépet, mutatjuk e képet, mit élvez a képzet. Eközben a lelkiismeret meggyötör, valós éned nem ábrándokat eszközöl.   Olykor

Teljes bejegyzés »

Reménytelenség

Színe szürkül, közérzete romlott, kedve kisiklott, az erő kopott. Vajon mi okozhat újra gondot? A kórság ismét ostromba fogott?   Recsegnek a kórházi kerekek, előkerülnek

Teljes bejegyzés »

Pezsgés

Langyos fuvallat jelzi az ünnepet, lampionokat lenget örömében. fák koronái zizegnek csendesen. medence vize megcsillan a fényben.   A tósztot szájról szájra adogatják, koccintás hangja

Teljes bejegyzés »