Borvirágos tiszteletes

Borvirágos tiszteletes

A krúdi világról álmodtam,
A levestálból kandikáló velős csontok illatáról
Az óbudai szépasszonyok ölelő karjáról
S keringőző konfliskocsik oly titkos útjáról.
Keserédes volt az ébredés
Megcsalt a hajnal csendjének hiánya
A mázsássá nőtt utcai lámpások fényárja
A rám telepedő benzingőz lecsapódó párája
A titkon csókolózó ifjú párok hiánya
Furcsa dobozból vitától eltorzult szellemi lények
S ébredés utáni kiábrándulás, amitől egyedül félek
Mert egy furcsa képződményből egy kinyúló inda koszorű
Behálózza létünk, s majd üres léggömbbé felfú
Mit hamar kipukkaszt hamis világunk hazugságorgiája
Mert napjainkban csupán ettől függ a politikus nagysága
A budai hegyekre nyíló északi panelkoszorú
Mely védőbástyaként öleli az öreg városrészt
Amortizációjával jövőjét, hitét mindenét felemészt.
A Bibliát csak hírből ismerte
Megfélemlítettségében csak ritkán vette kézbe
Nem ismerhette fel a búza közt a konkolyt
Csak hamis mammon volt, mit a hívek között szétszórt
Rossz választás révén így lett lelkipásztora
Egy, a hívők közé befurakodott pártkatona
Kit lehúz családi múltja, s a sarló-kalapács hamis mítosza
Kibe belevésték, hogy minden rossz, ami kapitalista
Így lett belőle cripto-szocialista
Ki korlátoltsága miatt nem tudja
Túllépni azt a tévesnek ítélt tanítást,
Hogy Jézus sosem tanított izmusokban
Ki a munkát s a szeretet fényét látta a szolgálatban
Most, most itt az a pillanat
Hogy meggátlódjék a TB magánosítás júdási árulása
Hogy ráléphet a páli fordulat nehéz, de áldott útjára
Mert csupán egy szó: a Nem !, a megváltás záloga
Tudjuk véres verejtéket kíván
Mit szenvedett Krisztus a tépett keresztfán
Akkor borvirágos arcát Adonisznak látnánk
És sírva és zokogva szállna érte égbe imánk
Kinek nevét soha nem feledné fáradt édes hazánk.

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Tél a pusztán

Végtelen pusztán csak a csend járna, ha a szél süvöltve nem pásztázna. Cifrázza vígan a hótakarót, beborítaná az arra járót.   A buckákat bőszen szaporítja,

Teljes bejegyzés »

Szótlanul

Ágyad mellett tűzben ülve, figyelek színevesztett szemedre. A léttel csatákat űzve, nincs már kedves hangodnak ereje.   A szó így nem jár be csöndbe, én

Teljes bejegyzés »

Szerep

  Játszunk a színpadon, vázolva a szépet, mutatjuk e képet, mit élvez a képzet. Eközben a lelkiismeret meggyötör, valós éned nem ábrándokat eszközöl.   Olykor

Teljes bejegyzés »

Reménytelenség

Színe szürkül, közérzete romlott, kedve kisiklott, az erő kopott. Vajon mi okozhat újra gondot? A kórság ismét ostromba fogott?   Recsegnek a kórházi kerekek, előkerülnek

Teljes bejegyzés »

Pezsgés

Langyos fuvallat jelzi az ünnepet, lampionokat lenget örömében. fák koronái zizegnek csendesen. medence vize megcsillan a fényben.   A tósztot szájról szájra adogatják, koccintás hangja

Teljes bejegyzés »

Ölelés

Gyakorta imbolyog a létben a lélek, ványadttá lesz a test, borzongnak érzések. Kóbor gondolatok torz irányba lépnek, alacsonyan suhannak el a remények.   Fájdalmas tények

Teljes bejegyzés »