Borvirágos tiszteletes

Borvirágos tiszteletes

A krúdi világról álmodtam,
A levestálból kandikáló velős csontok illatáról
Az óbudai szépasszonyok ölelő karjáról
S keringőző konfliskocsik oly titkos útjáról.
Keserédes volt az ébredés
Megcsalt a hajnal csendjének hiánya
A mázsássá nőtt utcai lámpások fényárja
A rám telepedő benzingőz lecsapódó párája
A titkon csókolózó ifjú párok hiánya
Furcsa dobozból vitától eltorzult szellemi lények
S ébredés utáni kiábrándulás, amitől egyedül félek
Mert egy furcsa képződményből egy kinyúló inda koszorű
Behálózza létünk, s majd üres léggömbbé felfú
Mit hamar kipukkaszt hamis világunk hazugságorgiája
Mert napjainkban csupán ettől függ a politikus nagysága
A budai hegyekre nyíló északi panelkoszorú
Mely védőbástyaként öleli az öreg városrészt
Amortizációjával jövőjét, hitét mindenét felemészt.
A Bibliát csak hírből ismerte
Megfélemlítettségében csak ritkán vette kézbe
Nem ismerhette fel a búza közt a konkolyt
Csak hamis mammon volt, mit a hívek között szétszórt
Rossz választás révén így lett lelkipásztora
Egy, a hívők közé befurakodott pártkatona
Kit lehúz családi múltja, s a sarló-kalapács hamis mítosza
Kibe belevésték, hogy minden rossz, ami kapitalista
Így lett belőle cripto-szocialista
Ki korlátoltsága miatt nem tudja
Túllépni azt a tévesnek ítélt tanítást,
Hogy Jézus sosem tanított izmusokban
Ki a munkát s a szeretet fényét látta a szolgálatban
Most, most itt az a pillanat
Hogy meggátlódjék a TB magánosítás júdási árulása
Hogy ráléphet a páli fordulat nehéz, de áldott útjára
Mert csupán egy szó: a Nem !, a megváltás záloga
Tudjuk véres verejtéket kíván
Mit szenvedett Krisztus a tépett keresztfán
Akkor borvirágos arcát Adonisznak látnánk
És sírva és zokogva szállna érte égbe imánk
Kinek nevét soha nem feledné fáradt édes hazánk.

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Harag

Élőkben keresi otthonát, Időtlen entitás, Ember nem ismeri korát. Láthatatlanul lebeg a tudat peremén, Megfogni nem lehet Kaput zörget, közeledik felém.   Erőt ad, vagy

Teljes bejegyzés »

Amit szabad Jupiternek…

Amit szabad Jupiternek… A sorssal teli a kalapom, ezt most gyorsan félre rakom Meddig lehet még elmenni fáradt testem víz alá rejteni Hiába engedem el

Teljes bejegyzés »

Édesanyámnak

Még ne menj el! Olyan jó, hogy vagy, Ne félj, hogy most tél van, Hisz mindjárt jön a tavasz. Még ne menj el! A tavaszt

Teljes bejegyzés »

Függés

Üres poharak alatt sorsolnak felettem, mint kiszáradt antiloptetem, a semmibe foszlok. Fanyar szagú sötét csarnokok hideg kamráinál, a csend reményt sikál. Bosszúra éhező kielégületlenség, mely

Teljes bejegyzés »

Mosolygós jövőkép

Messze vannak még a ráncok, De magam előtt csak egy képet látok S az a kép is veled készült, Mikor már elvettél feleségül.   Két

Teljes bejegyzés »

A párhuzamosok tragédiája

A párhuzamosok tragédiája Aki nem lép egyszerre nem kap rétest estére Aki nem lép egyszerre kámzsát húznak fejére Igazodj hát a vezérre hogy bármit kíván

Teljes bejegyzés »