Rózsa Iván: Húsz hullám haiku

Rózsa Iván: Húsz hullám haiku

Ki látja hullám?
Én valószínűleg nem…
Legfeljebb fentről!

Hullámok hátán
Delfincsapat cikázik:
Hideg kiráz itt…

Hullámfürdőben
Várunk óránként, kolomp:
Öröm-jel-adás…

Szeretem e neszt;
Hullámok halk moraját:
Feltölt a tenger!

Ős-öröm hull (r)ám;
Mindig élvezem zenéd:
Mesterünk, Richard…

Hullámtörő gát
Fékezi szilaj tenger
Újabb rohamát.

Együtt rezeg lét
Közös hullámhosszunkon;
Egy már tudatunk…

Hatalmas hullám
Messze vitte hullám,
Másnapra meglett…

Harminc megahertz,
Ultrarövidhullám és
Még egy legenda…

Hullámlovasként
Cikázni taréjokon…
Partról nézed őt…

Fehér karácsony…
Télen nem csak hó hull ám:
Néha eső is…

Koronavírus…
Elmúlt az első hullám.
Lesz-e második?

Hullámok néha
Összecsapnak feletted,
De partra úszol…

Hullámos haja
Elbűvölt tán egykoron,
De túléltem őt…

Gyakorlott hajós
Csak nevet hullámokon:
Tovább kormányoz…

Tudd, hol a határ!
A legnagyobb hullám is
Megtörik gáton…

Büszke Titanic…
Zeneszó mellett nyelt el
Jeges hullámsír…

Hála Istennek,
Véget ért a hőhullám,
Esőt kap a föld.

Tetovált bicepsz –
Újhullámok divatja –
Ez is múlik majd…

Hullámok között,
Magányban fuldokolva:
Ez lenne a lét?

Budakalász, 2020. július 11.

Rózsa Iván
Author: Rózsa Iván

Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harminchét éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Kihűlt kályha    Romos házban  potyogó vakolat.  Megrendülve  nézem a falakat.    Valaha élet lüktetett a kályhán,  jövőről szőtt álom énekelt a lángján.    Most

Teljes bejegyzés »

Csak, mint a víz   Egyszerű szavakkal szeretném mondani , ha valami fáj bent,  vízként feloldani .   Búvó patak útján előre, előre, át a

Teljes bejegyzés »

Ébredés   Halvány zöld ereken átsüt a napsugár , tavaszba borulva minden a szépre vár.   Friss illat . Újra él gyenge, ringó levél, halott

Teljes bejegyzés »

Smaragdfa   Halvány lila rebbenő szirmaid együtt mozdulnak emlékeimmel. Mintha egy régi kert rég kivágott fáját simítanám félve kezemmel. Mindegyik fa az az egy már,

Teljes bejegyzés »

A pad

Alábbi írásom az Irodalmi Rádió Ágra hulló arany című tavaszi antológiájában jelent meg.   A közparkban, a kerek díszágyás és a platánsorral szegélyzett sétány között

Teljes bejegyzés »

Anyák napjára

-Szia Anyuu! – hallatszott az utcáról egy vékonyka hang, majd a gazdája szöszke buksija is felbukkant, azt egy narancssárga hátizsák követte, ami nagy lendülettel repült

Teljes bejegyzés »