Rózsa Iván: Húsz hullám haiku

Rózsa Iván: Húsz hullám haiku

Ki látja hullám?
Én valószínűleg nem…
Legfeljebb fentről!

Hullámok hátán
Delfincsapat cikázik:
Hideg kiráz itt…

Hullámfürdőben
Várunk óránként, kolomp:
Öröm-jel-adás…

Szeretem e neszt;
Hullámok halk moraját:
Feltölt a tenger!

Ős-öröm hull (r)ám;
Mindig élvezem zenéd:
Mesterünk, Richard…

Hullámtörő gát
Fékezi szilaj tenger
Újabb rohamát.

Együtt rezeg lét
Közös hullámhosszunkon;
Egy már tudatunk…

Hatalmas hullám
Messze vitte hullám,
Másnapra meglett…

Harminc megahertz,
Ultrarövidhullám és
Még egy legenda…

Hullámlovasként
Cikázni taréjokon…
Partról nézed őt…

Fehér karácsony…
Télen nem csak hó hull ám:
Néha eső is…

Koronavírus…
Elmúlt az első hullám.
Lesz-e második?

Hullámok néha
Összecsapnak feletted,
De partra úszol…

Hullámos haja
Elbűvölt tán egykoron,
De túléltem őt…

Gyakorlott hajós
Csak nevet hullámokon:
Tovább kormányoz…

Tudd, hol a határ!
A legnagyobb hullám is
Megtörik gáton…

Büszke Titanic…
Zeneszó mellett nyelt el
Jeges hullámsír…

Hála Istennek,
Véget ért a hőhullám,
Esőt kap a föld.

Tetovált bicepsz –
Újhullámok divatja –
Ez is múlik majd…

Hullámok között,
Magányban fuldokolva:
Ez lenne a lét?

Budakalász, 2020. július 11.

Rózsa Iván
Author: Rózsa Iván

Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harminchét éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Veled átélni

Veled átélni   Veled akarom átélni, A szürke hétköznapokat; Sétálni, vagy csak ülni egy padon, És nevetni nagyokat. Boldognak lenni, Csak veled szeretnék; Mindent, amit

Teljes bejegyzés »
Versek
Veress Zita

Így tanultam

Menni, menni, visszanézni. Sosem szólni, csak remélni. Mindig újra megpróbálni, sosem bukni, csak felállni.   Mindig kérni, nem elvenni. Hogyha más kér, akkor adni. Nem

Teljes bejegyzés »

Mikor majd szemembe nézel

Ha majd eljő a pillanat,  mikor mélyen a szemembe nézel,  szám többé már nem nyílik szóra.  Bezárul szótlan.  Ez nekem elég lesz, mindent jelent majd,  tőled többet

Teljes bejegyzés »

Hírösszefoglaló – 2026. május 1.

Kedves Olvasóink! Az alábbi bejegyzésben számolunk be elmúlt másfél havi munkánk eredményeiről, legutóbb megjelent új könyveinkről, tavaszi pályázatunk végeredményéről, közzétett hanganyagainkról és videóinkról, ill. szeretettel

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Bencze Margit

Rózsaszín muskátli

Nagyon szeretem a virágokat. A rajongásomat irántuk drága édesanyámnak köszönhetem, aki talán még nálam is jobban imádta őket. Hajdanán vidéki családi házunk virágoskertje a legszebb

Teljes bejegyzés »

A NŐ

Kislány, anya, hölgy vagy mama. Egy szóval a nagybetűs NŐ. Gyengéd lélek, kedves mosoly. A föld felett, hopp, libbenő. Nélkülük hát lenne élet? Vigaszt férfi

Teljes bejegyzés »