„Hiba”

„Hiba”

Hányszor találkoztam már vele, hányszor próbáltam kikerülni, de mindig belém kötött. Gúnyos arccal közeledett, mellébeszélt, és ahogyan írt, rögtön láttam, ő az! Ő, a „Hiba”.

„Hiba” tudta, hogy felismertem. Megvetem alattomos természetét, ahogy mindent latba vetve betolakodik és helyet követel magának. Ezer arca van, de a hozzáértő szem azonnal felismeri.

Úgy gondoltam, szólok. Vigyázzatok! Itt van a „Hiba”!

– Hallgass, torkig vagyunk a károgásoddal! A hiba benned van, mert nem akarod őt elfogadni. Neked még sokat kell tanulni! Irigy, nagyravágyó és beképzelt vagy – kaptam a lekezelő választ.

Hiába szóltam. „Hiba” hízelkedő, dörgölőző stílusa sokakat elbolondított. Elhitték minden mondatát, még azt sem vették észre, hogy sorba lopta el – persze hibásan – szavaikat, történetüket, életüket. „Hiba” egyre többet hibázott, már mások is felfigyeltek a hibáira, így kínossá kezdett válni a sok hiba. Kapóra jött az elemzésem, melyben a nagy „Hiba” hibáit lelepleztem.

– Ki vagy rúgva! Hogy mered észrevenni és még szóvá is tenni „Hiba” hibáit? – szólt a logikátlan ítélet, s én rögtön az utcán találtam magam. Nem bántam.

Meghagyom „Hiba” hibáit másoknak. Azoknak, akik észreveszik ugyan, hogy „Hiba” valóban hibázik, de erről nem mernek beszélni, nehogy „Hiba” megsértődjön. „Hiba” pedig tovább kötekedik, kukacoskodik, beszól. Tudja, őt nem fogják bántani. Elvégre ki az, aki őszintén be merné vallani, hogy rosszul dolgozik, mert „Hiba” hibáival nem foglalkozik.

Gödöllő, 2020. május 24.

Szolnoki Irma
Author: Szolnoki Irma

Szolnoki Irma az Irodalmi Rádió szerzője. Azaz Kovács Sándorné. 1955-ben születtem, Gödöllőn. Itt élek férjemmel és két fiammal. Műszaki végzettségemet a mátyásföldi Corvin Mátyás Híradástechnikai Szakközépiskolában szereztem. Szeretem a szépirodalmat, imádok olvasni, de írással nem foglalkoztam. 2015-ben egy novellámat feltettük férjem facebook oldalára. Sikere lett. Ismerőseink újabb és újabb történeteket vártak tőlem. 2017-től a Miskolci Irodalmi Rádió blogszerzőinek sorába léphettem. Pályázataikon többször szerepeltem  sikeresen, egyszer második, kétszer  harmadik helyezést is kaptam. 2018. évi az Év prózaírója választáson 3. helyezett lettem. Az Irodalmi Rádió antológiáiban rendszeresen helyet kapnak a novelláim. Nagy megtiszteltetés, hogy blogszerzőként is a közösség tagja lehetek. 2020-ban az Irodalmi Rádió gondozásában megjelent Novellák címmel első könyvem, mely 37 válogatott írásomat tartalmazza és részt vesz az 2021. évi Ünnepi Könyvhéten is. 2016-2020-ig tagja voltam a Gödöllői Városi Könyvtárban működő IRKA irodalmi közösségnek. Az írásaim felolvasó esteken szerepeltek és az írókör antológiáiban is megjelentek. 2018-ban a Gödöllői Irodalmi Díj pályázaton, a Próza kategóriájában elnyertem az Ezüst fokozatot. 2020-ban A Debreceni Nagycsaládosok Egyesületének „Mosolyvirág”  Életmese írói pályázatán harmadik helyezést kaptam. Három antológiájukban válogatták be a novelláimat. 2020-ban a COVID járvány miatt több antológia kiadása is meghiúsult. de a Jelek antológia, benne a Szavak című novellámmal megjelent. 2021-ben önálló facebook oldalt nyitottam...

Megosztás
Megosztás

2 válasz

Hozzászólás a(z) Szolnoki Irma bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

73 + = 74

Álomváró

Este van. Vár az ágy. Egy plüssmalac röfög. A tej is megalszik, falevél sem zörög. Pulóvert fon pók a sarokban. Gyere, bújjál ide gyorsan. Betakarlak,

Teljes bejegyzés »

Időutazás

A fűben pihenve néztem, mint játszik a fény, a levélmintás árnyék, és az akácillattól bódult sok pici lény a diófa alatt, békés bűvkörödben. Bőröd feszes

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Serfőző Attila

A titok

  Az út jégbordás hátába csontig vájó nehéz hideg kapaszkodott. Egy néptelen, kacskaringókkal ébren tartó úton a település benzinkútjához ért, s nyomban a mozgássérültek parkolására

Teljes bejegyzés »

Kézen fogott az Isten.

Hitemmé vált a talpam alatt Tévedésein kopott utam. Hajnalok pírján éjbe hasadt. Mégis, fénye szívemre zuhant.   Vesztett tegnapok sírásait Konokul újra kísértettem, Díszítve zörgető

Teljes bejegyzés »

Minek nevezzem…?

Minek nevezzem az álmot… mely szívembe mennyei fényt sugároz, mely az odaföntvalók földi mása, lényemnek vajúdása? Minek nevezzem az álmot… mely szerelmi lázt hoz, s

Teljes bejegyzés »