Vándorének
Hogy zúg az erdő, az ős-merengő,
hallgatom én, az örök tekergő.
*
Nézd a törzseket, szokták az eget
és a földet is. Rend csak így lehet.
*
Szegény szél árva, foszlik ruhája,
csupasz ágak közt bolyong sírása.
*
Örök-vén hársak, kérgükre szárad
a sok elmúlt és jövendő század.
*
Hogy zúg az erdő, az ős-merengő,
ballagok én, az örök tekergő.
*
A fejfát körbe borostyán nőtte:
Elhagyott sírok utolsó őre.
*
Tavasz eteti, őszi fagy öli,
rügyét a fa a halálnak veti.
*
Lengeti a szél, arcán ül a dér;
sovány a nyak és erős a kötél.
*
Hogy zúg az erdő, az ős-merengő,
én hallgatom, míg egy lesz a kettő.
Author: Nagy Imre
Nagy Imre az Irodalmi Rádió szerzője Iskolák Batthyány Lajos Gimnázium, Nagykanizsa (1998-2002) Nyugat-Magyarországi Egyetem Környezettudós szak 1 év, Sopron (2002-2003) nappali tagozat Nyugat Magyarországi Egyetem Gazdasági Informatika szak 5 év, Sopron (2003-2008) nappali tagozat Rövid önéletrajz Tanulmányaimat 2008 Júniusában fejeztem be. Okleveles Gazdasági informatikus diplomát kaptam. Ezután programozóként helyezkedetem el, és az óta is ebből élek. Bár az irodalom mindig is érdekelt, és tizenhat éves korom óta alkotok, a versírást komolyabban csak 2014 márciusában kezdtem el. Azóta tizenöt alkalommal publikálták a munkáimat. Az elmúlt évek során többször szerepeltem különböző városi antológiában, országos kiadványokban, közel negyven versemmel. Az írással töltött évek tapasztalatai arra ösztönöznek, hogy folyamatosan képezzem magamat, és javítsam a már meglévő munkáimat. S remélem, majd engedik a szavak, hogy az eszközük legyek! Bemutatkozás Egész életemben jellemző volt rám egyfajta kettősség. Egyrészt a számok, az algoritmusok, a gépek, egyszóval a mai világ megszállottja vagyok, másrészt mindig is érdekelt a történelem, az irodalom, melyek a társadalom és a lélek ok-okozati összefüggéseit próbálják feltérképezni. Mindkét világ elkápráztatott! Igen ám, de bennem ez a két világ ellensége egymásnak. Én pedig hol az egyik, hol a másik oldalon harcolok, de mindkettőben őrlődök, és csak kérdéseket találok. Valaki a tettekbe fojtja bizonytalanságát, más az italért...