Mindenütt sötétség

Áthaladtunk a ragyogó naplementén,

fekete árnyak az égen összefolytak.

A hold is alig látszik a földkerekén,

lelkemben titkos félelmek vándorolnak.

 

Kutatnám fent a választott csillagokat,

szemeim előtt csak sötét fátyol halad.

Rád gondolok, keresem a válaszokat,

azt érzem, mint mikor az élet megszakad.

 

Ad-e neked az éj igazi nyugalmat,

vagy rémálomban harcolva kapod létedet?

Mi jelenti már fölötted az uralmat?

Betegség, hiánya az Isteni kegynek?

 

Milyen lehet az életed távol tőlem?

Adnak-e neked elegendő kenyeret?

A sors elsodort kegyetlenül mellőlem,

összefon bennünket az igaz szeretet.

 

Egyre koromfeketébbé válik az éj,

pilláimra nem hoz üdítő pihenést.

Ahol szenderegnék, elvarázsolt kastély,

kiváltja sajgó szívemben a rettegést.

 

Szeletekre hasadt köztünk a távolság,

védetlenül forgolódok, mint torz erény.

Életünk tele magányosság már tovább,

gyámoltalanná vált a küszködő remény.

Buglyó Juliánna
Author: Buglyó Juliánna

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek. Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a képesítést a Debreceni Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskolán szereztem. Két felnőtt fiam van. 2017 óta vagyok tagja az Irodalmi Rádiónak. Ebben az évben 3. helyezett lettem az “év pedagógusa ” pályázaton. Rendszeresen írok pályázatokra, közülük több alkotás megjelent antológiákban is. 2019.09.26-án megjelent első kötetem Kalandok közt címmel az Irodalmi Rádió kiadásában. Gyermekverseket tartalmaz. 2022-ben jelent meg a második kötetem, ez elsősorban felnőtteknek szól.  

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Tél a pusztán

Végtelen pusztán csak a csend járna, ha a szél süvöltve nem pásztázna. Cifrázza vígan a hótakarót, beborítaná az arra járót.   A buckákat bőszen szaporítja,

Teljes bejegyzés »

Szótlanul

Ágyad mellett tűzben ülve, figyelek színevesztett szemedre. A léttel csatákat űzve, nincs már kedves hangodnak ereje.   A szó így nem jár be csöndbe, én

Teljes bejegyzés »

Szerep

  Játszunk a színpadon, vázolva a szépet, mutatjuk e képet, mit élvez a képzet. Eközben a lelkiismeret meggyötör, valós éned nem ábrándokat eszközöl.   Olykor

Teljes bejegyzés »

Reménytelenség

Színe szürkül, közérzete romlott, kedve kisiklott, az erő kopott. Vajon mi okozhat újra gondot? A kórság ismét ostromba fogott?   Recsegnek a kórházi kerekek, előkerülnek

Teljes bejegyzés »

Pezsgés

Langyos fuvallat jelzi az ünnepet, lampionokat lenget örömében. fák koronái zizegnek csendesen. medence vize megcsillan a fényben.   A tósztot szájról szájra adogatják, koccintás hangja

Teljes bejegyzés »

Ölelés

Gyakorta imbolyog a létben a lélek, ványadttá lesz a test, borzongnak érzések. Kóbor gondolatok torz irányba lépnek, alacsonyan suhannak el a remények.   Fájdalmas tények

Teljes bejegyzés »