Mindenütt sötétség

Áthaladtunk a ragyogó naplementén,

fekete árnyak az égen összefolytak.

A hold is alig látszik a földkerekén,

lelkemben titkos félelmek vándorolnak.

 

Kutatnám fent a választott csillagokat,

szemeim előtt csak sötét fátyol halad.

Rád gondolok, keresem a válaszokat,

azt érzem, mint mikor az élet megszakad.

 

Ad-e neked az éj igazi nyugalmat,

vagy rémálomban harcolva kapod létedet?

Mi jelenti már fölötted az uralmat?

Betegség, hiánya az Isteni kegynek?

 

Milyen lehet az életed távol tőlem?

Adnak-e neked elegendő kenyeret?

A sors elsodort kegyetlenül mellőlem,

összefon bennünket az igaz szeretet.

 

Egyre koromfeketébbé válik az éj,

pilláimra nem hoz üdítő pihenést.

Ahol szenderegnék, elvarázsolt kastély,

kiváltja sajgó szívemben a rettegést.

 

Szeletekre hasadt köztünk a távolság,

védetlenül forgolódok, mint torz erény.

Életünk tele magányosság már tovább,

gyámoltalanná vált a küszködő remény.

Buglyó Juliánna
Author: Buglyó Juliánna

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek. Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a képesítést a Debreceni Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskolán szereztem. Két felnőtt fiam van. 2017 óta vagyok tagja az Irodalmi Rádiónak. Ebben az évben 3. helyezett lettem az “év pedagógusa ” pályázaton. Rendszeresen írok pályázatokra, közülük több alkotás megjelent antológiákban is. 2019.09.26-án megjelent első kötetem Kalandok közt címmel az Irodalmi Rádió kiadásában. Gyermekverseket tartalmaz. 2022-ben jelent meg a második kötetem, ez elsősorban felnőtteknek szól.  

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A leghűségesebb barát

Vannak napok, mikor létezni is oly nehéz, Csendben ülsz, merengsz, szemed csak a távolba néz. Nem kellenek már szavak, fájna megszólalni, Lelked csendben, reméled ez

Teljes bejegyzés »

Tavaszi önarckép

Jambusaim bús bódulatával ringatom álomnyárba magam; messzimocorgó vágya vigasztal – szürcsölöm ízét ájtatosan.   Fogvacogó köd jégpizsamáját ölti magára márciusom; csalfa csodával szittya kavalkád kedvem

Teljes bejegyzés »

Önarckép

Nukleon vagyok. Proton, neutron. Csepp anyagcsomó a végtelenben. Lám, parányi fénybe burkolódzom, hadd maradjak árva, észrevétlen.   Nyughatatlan ős erők sodornak vágyak, álmok, ösztönök terében;

Teljes bejegyzés »

Utószó önmagamról

Kisiskolás korom óta, amióta csak megtanítottak a betűvetésre, próbálkoztam versírással – mint szinte mindenki más. Én azonban mindig is azt éreztem, hogy számomra ez nem

Teljes bejegyzés »

Két utazó

Két utazó Egy ismeretlen, Mégis ismerős galaxisban, Keresik helyüket egy közös csillaghajón.   Messziről érkeztek, mint űrből a hullócsillagok. Két külön történet, Bennem mégis nyomot

Teljes bejegyzés »

Tátongó űrben

Tátongó űrben, haladsz előre, egyedül vagy, de nem zavar. csillagok néznek kérdezőn reád, hogy ez az ember mit is akar.   Bolygók forognak ellipszis pályán

Teljes bejegyzés »