Petike,Böbike

Petike, Böbike.

Bús mogorván ül Petike,
ha ha ha !
Péter és bú ! A mennykőbe,
Mi baja ?
Anyja kémli hű szemekkel-
Jó öreg !
Azt gondolja, fiacskája
Tán beteg.
Átidézzem tán Böbikét?
Láthatnád?
Szól mogorván Péter úrfi:
Hol van hát?
Ámul, bámul a látványtól
Mikor kinyitja szemét
Egy nyíladozó rózsaszál
Mely hirtelen elébe száll
Petike és Böbike mire felcseperedett
Lássatok csodát
Péter és Erzsébet lett a kézfogóra
Bennük szemünk szép párt talált
A díszes ünnepi közönséget
Tátott szájra ösztökéli
Szép pár lesz biztos belőlük
Ha Isten áldása kíséri
Szülők szíve nagyot dobban
Varázslatos látványuktól
Mert beérett szívük vágya
A két szülőpár ezt nyugtázza
Pétert mézédes hegedűhang ébreszti
Altatódalával Erzsébetet betakarja
Ha majd gyermekek érkeznek
Rá vidám refrént énekelnek
Szeretteik ezt látnák jövendőjükben
Ehhez kérnek Istentől áldást
Ha mosolyukba rejtik jókívánságaikat
A vírussal hadakozva ez ad megnyugvást

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

FÉLTŐ SZERETET

Az ember a Földön, Egy parányi porszem. Egoja csúcsra tör, Hiszi, tökéletes.   Árnyékvilág Ura, Bábúként mozgatja, Sötét függöny mögül, Jókat mulat rajta.   Fény

Teljes bejegyzés »

Emlékezz!

Emlékezz! Írta: Egyed-Husti Boglárka Emlékezz-mondta a fejembe lévő hang, de én nem akartam Lakitelekre emlékezni. Aztán egyszer mégis ott voltam az emlékeim között. Főiskolás vagyok

Teljes bejegyzés »

Általában

A nő nem ír verset a hazáról, házat őriz, az otthon melegét. Imádja a férfit, és felkínálja az ölét. A nő sokszor hal meg, szüléskor

Teljes bejegyzés »

Nyom a párna

  Fejed alatt nyom a párna, úgy gondolsz a nagyvilágra. Aludnál, rég lefeküdtél… Hátrahagyott múlt az éjfél. * A plafonra minek meredsz? Úgysem csukja le

Teljes bejegyzés »