A fényes tollú

SÁRVÁRY MARIANN:

A FÉNYES TOLLÚ

 A baromfiudvar zengett a Fényes tollú hódításaitól. Éveken át ő volt a délceg járású, nagytarajú kakas a szorgosan tojó tyúkok között. Sok ellenfelével elbánt, elszánt küzdelmeivel kivívta rendíthetetlen tekintélyét.

Azonban az idő fölötte is eljárt. Fiatal kakas érkezett, akivel szemben már nem volt ereje az elsőségét fenntartani. Régi kedves tyúkjai elfordultak tőle. Eleinte csak a magány zavarta, aztán már az élelemszerzés is gondot okozott. Egyik lábára lesántult, így nem volt elég gyors, hogy időben odaérjen a kiszórt magvakhoz. Szép tolla megfakult, hullani kezdett. A felnövő csirkék nemzedéke gúnyosan összesúgott a háta mögött. Gunnyasztott a baromfiudvar árnyékos sarkában, igyekezett észrevétlen maradni, hogy elkerülhesse a megalázó konfliktusokat.

Így tengette életét, de azért a nap rá is sütött, ha kimerészkedett az árnyékot adó eperfa lombjai alól. A tudatlan, pihés kiscsirkék szerettek körülötte forgolódni, mivel türelmesen mesélt nekik a régi szép időkről.

De ahogy megnőttek, elmaradoztak. Újra egyedül maradt. Esténként alig jutott hely neki a tyúkólban. A kényelmes ülőfára már nem tudott felkapaszkodni.

Egy novemberi éjjel bejutott a róka a kerítésen. Egész éjjel ásott, hogy a tyúkól oldala alatt beférjen. A tyúkok megszeppenve bújtak össze, a halálfélelem egyre inkább eluralkodott rajtuk, ahogy mélyült a lyuk. A róka egyre gyorsabban szedte a levegőt.

Fényes tollú odabicegett a fenyegető lyuk közvetlen közelébe.

Már látta a róka földes orrát, aztán a fejét, már a fél teste befért. Ekkor megszólalt:

  • Engem vigyél el.

A róka ránézett, majd fölényesen így válaszolt.

–     Te már túl rágós vagy a kicsinyeimnek. Fiatalabbat kell vinnem – ezzel becsusszant a lyukon és két fiatal tyúkot kapott el a szétrebbenő prédák közül.

Fényes tollú megkövülten nézte a mészárlást, miközben kétségbeesetten belényilallt:

  • Hát már erre sem vagyok jó!

Másnap a gazda mérgesen fedezte fel a pusztítást.

  • Nohát, ez az öreg kakas nem tudta megvédeni a tyúkjaimat. Itt az ideje, hogy állatmenhelyre kerüljön!

Ezzel elkapta, a tyúkok közül senki sem védte meg, hagyták, hogy elvigye.

Fényes tollú bekerült egy tiszta és tágas állatmenhelyre, ahol bőven jutott neki élelem és kényelmes hely az ülőfán, amelyről két hét múlva egyik reggel lefordulva találták.

(2017)

Sárváry Mariann
Author: Sárváry Mariann

Sárváry Mariann az Irodalmi Rádió szerzője Végzettségeim:2015: mesterpedagógus2002: Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Karán közoktatás-vezető és pedagógus szakvizsga1986: Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán magyar – történelem szakos középiskolai tanár Tudományos fokozatom:1994-ben bölcsészdoktori fokozatot szereztem az ELTE Bölcsészettudományi Karán a történelem segédtudományaiból. (dr. univ) Publikációim:1991: A meszleni Meszleny család közéleti és politikai szereplése a XVIII-XIX. században – Készült a Magyar Történelmi Társulat által meghirdetett országos családtörténeti pályázatra, amelyen II. díjjal jutalmazták1993: A meszleni Meszleny család közéleti és politikai szereplése a XVIII. századtól napjainkig (internet-hozzáférhetősége: http://mek.oszk.hu/ 02300/2335) Bölcsészdoktori disszertáció1993: Szilánkok – verseskötet, Magánkiadás, Budapest1997: Megérint, rádtalál – antológia1997: Karácsonyi ajándék 1997 – Örök adventben antológia1998: Családi körben- antológia1999: Én az optimista, én a pesszimista – antológia2000: Antológia 2000 II. kötet – Millenniumi kiadás, Alterra Svájci – Magyar Kiadó, Budapest2001: Alföld Antológia, Raszter Kft. Könyvkiadó, Csongrád2004: Betűk glóriája – antológia, Alterra Svájci-Magyar Kiadó, Budapest2004: A fehér tükrei – versek, prózai írások, Accordia Kiadó, Budapest2006: Fényjelek, szavak- versek, aforizmák, prózai írások, Accordia Kiadó, Budapest2007: A Hóreménység tűzfoka – versek, pózai írások, Accordia Kiadó, Budapest2006: Szépirodalmi Figyelő 5.számában Kultúra rovatban kritika Tremkóné Meszleny Mária: Életrezzenések című regényéről2008: Szépirodalmi Figyelő 4.számában Kultúra rovatban kritika Losonczy Tóth Árpád : Egy boldog menyasszony levelei –...

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Nagyapa

Nagyapa   Rosszkor született, rossz helyre, mikor több mint 110 évvel ezelőtt meglátta a napvilágot. Cserébe olyan őserővel ruházta fel a természet őt és korosztálya

Teljes bejegyzés »

Virágok,állatok,emberek

Edit Szabó : Virágok,állatok,emberek „Aprócska házban, völgy ölén „, ölében cicával itt éldegél anyóka a mesebeli házban, körötte virágok pompáznak, gyönyörködik saját világában. Körben az

Teljes bejegyzés »

Megkerülni a napot

Ma van a szülinapom, Ami azt jelenti, Hogy már húszonkét alkalmam volt Megkerülni a napot, Ami azért nem semmi! Ez a vers az ajándékom magamnak

Teljes bejegyzés »

Csak, hogy gyere!

Gyere,kérlek kedvesem, Ülj ide, hadd beszéljek veled! Nem kell megijedned, Csak ülj le s add a két kezed! Had nézzem meg két szemed, Hagyd, hogy

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Halotti tor

Rózsa Iván: Halotti tor „Kit feszítsünk ma keresztre? Hol egy újabb, szent ember?!” „Együk aztán magunk degeszre! A nép lázadni úgysem mer…” Budakalász, 2024. július

Teljes bejegyzés »