In memoriam Karinthy

Sárváry Mariann

In memoriam Karinthy

  

A fejem fölött nyíltak a vérszilvafák a parkban, rózsaszínű sziromesőt fújt felém a lágy tavaszi szél. Kedvenc padomon ültem, és Karinthy novelláját olvastam már sokadszor életemben. Lapozás közben felnéztem a könyvből, és egy ismerős alakot láttam közeledni a kavicsos sétaúton. Hosszú, barna haját szemébe fújta a szél, lóbálta a kezét járás közben, szép magas sarkú szandált viselt. A fiatalság magabiztossága lerítt róla.

Egészen közel jött, majd egy hirtelen mozdulattal kikapta a könyvet a kezemből.

  • Mit olvasol? Csak nem Karinthy Találkozás egy fiatalemberrel remekművét?
  • Eltaláltad.
  • Miért hangosan olvasol?
  • Hogy a szó mágikus erejével megidézzelek téged.
  • Lehet, hogy megbánod ezt a könnyelműséget…
  • Nem akarsz ideülni mellém a padra?
  • Elhoztam a gyerekkori emlékkönyvedet – mondta miközben lehuppant közel hozzám.
  • Hát ezért kerestem hiába, nálad volt! Azt hittem, költözés közben veszett el.
  • Jó helyen volt, de most itt hagyom neked.
  • Hogy megráncosodott a kezed!
  • Az élettapasztalatot nem adják ingyen. Ráncok, csalódás, betegség.
  • És a siker?
  • Az is eljön, ha képes vagy áldozatot hozni érte.
  • Sikerült a rádióban szerkesztőként elhelyezkedned?
  • Inkább a tanári pályát választottam. Jó volt fiatalként 7 évvel fiatalabbakat tanítani.
  • Sose untad meg?
  • Egyszer akartam váltani, de aztán mégis maradtam.
  • Ma is ezt választanád?
  • Nem hiszem, inkább üvegművész lennék.
  • Akkor megmaradt 17 éves korunkból az impresszionizmushoz való vonzódásod?
  • Kibővült a szecessziómániával, minden, ami szép nő, ami ornamentika jöhet.
  • Hamar föladtad a művészettörténész szakot.
  • Lehet, de sikeres lettem a történelmi családkutatásomban, és sok örömöt adott az irodalom tanítása.
  • Mi lett kamaszkorod szerelmével?
  • Elvált, kétgyerekes apuka lett.
  • A Balaton-parti faház megvan még?
  • Nem, nagyobb házat épített az új tulajdonos.
  • Hazagyalogolnál még éjjel mezítláb Szántódról Zamárdi-felsőre?
  • Nem, sőt a 2000 méteres Tátracsúcsot sem tudnám megmászni.
  • Miért?
  • Tériszonyom lett.
  • Mi maradt akkor a fiatalkori hévből?
  • Tudom becsülni az életet.

Kinyitotta a sötétzöld emlékkönyvet középen, ahol ez  a versike volt beleírva: „Evezz, evezz az élet tengerén, de ki ne köss a bánat szigetén.”

  • Ki lett a férjed?
  • Egy gimnáziumi osztálytársam.
  • Még mindig együtt vagytok?
  • Igen, talán már együtt is maradunk végleg.
  • Mindig egy lányt szerettél volna…
  • Már 27 éves, minden adott neki, ami a boldogulásához kell.
  • Miért akartál megidézni engem?
  • Hogy ne kelljen a tollam a lenyugvó nap fényébe bemártani. Csodálom a fiatalkori önbizalmadat.
  • Ennyi idősen nem tudok úgy írni, mint most te.
  • Pedig fiatalon még drámát is írtam. Azt nem vitted véletlenül magaddal? Sehol nem találom.
  • Nincs nálam, de a főszereplőre emlékszem: Szombathy Hellának nevezted el.

Egy újabb szélfuvallat megrázta a fát fölöttünk. A rózsaszín virágszirmok ráhullottak a hajára, ezek még jobban kiemelték a szépségét.

  • Mondd meg, mi a jó az öregedésben!
  • Már nem akarsz bizonyítani mindenáron.
  • Meg kell tanulni veszíteni?
  • A kudarcok megerősítenek. Fiatalon nem hiszed, hogy téged egyáltalán érhet ilyen. Van egy páncél, ami megvéd. Aztán ahogy telnek az évek, ez a páncél egyre vékonyabb lesz.
  • Azért hívtál, hogy ezt a páncélt megerősítsem neked?
  • Ha hatalmadban állna, jó lenne.
  • Mit kell tennem?
  • Nemcsak a kimondott szónak, hanem az ölelésnek is van mágikus ereje.

Éppen ölelésre tárta volna a karját, amikor a hirtelen mozdulattal lelökte a nyitott könyvet a padról. Ahogy a könyv becsukódott, szertefoszlott az alakja mellőlem.

Hiába ülök vissza a padra, s hiába olvasom újra Karinthy novelláját sokadszor életemben. Az az ölelés már sohasem zárul be.

 

(2017)

Sárváry Mariann
Author: Sárváry Mariann

Sárváry Mariann az Irodalmi Rádió szerzője Végzettségeim:2015: mesterpedagógus2002: Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Karán közoktatás-vezető és pedagógus szakvizsga1986: Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán magyar – történelem szakos középiskolai tanár Tudományos fokozatom:1994-ben bölcsészdoktori fokozatot szereztem az ELTE Bölcsészettudományi Karán a történelem segédtudományaiból. (dr. univ) Publikációim:1991: A meszleni Meszleny család közéleti és politikai szereplése a XVIII-XIX. században - Készült a Magyar Történelmi Társulat által meghirdetett országos családtörténeti pályázatra, amelyen II. díjjal jutalmazták1993: A meszleni Meszleny család közéleti és politikai szereplése a XVIII. századtól napjainkig (internet-hozzáférhetősége: http://mek.oszk.hu/ 02300/2335) Bölcsészdoktori disszertáció1993: Szilánkok – verseskötet, Magánkiadás, Budapest1997: Megérint, rádtalál – antológia1997: Karácsonyi ajándék 1997 – Örök adventben antológia1998: Családi körben- antológia1999: Én az optimista, én a pesszimista – antológia2000: Antológia 2000 II. kötet - Millenniumi kiadás, Alterra Svájci – Magyar Kiadó, Budapest2001: Alföld Antológia, Raszter Kft. Könyvkiadó, Csongrád2004: Betűk glóriája – antológia, Alterra Svájci-Magyar Kiadó, Budapest2004: A fehér tükrei – versek, prózai írások, Accordia Kiadó, Budapest2006: Fényjelek, szavak- versek, aforizmák, prózai írások, Accordia Kiadó, Budapest2007: A Hóreménység tűzfoka – versek, pózai írások, Accordia Kiadó, Budapest2006: Szépirodalmi Figyelő 5.számában Kultúra rovatban kritika Tremkóné Meszleny Mária: Életrezzenések című regényéről2008: Szépirodalmi Figyelő 4.számában Kultúra rovatban kritika Losonczy Tóth Árpád : Egy boldog menyasszony levelei –...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Játszótársam

Edit Szabó : Játszótársam “Akarsz-e élni,élni mindörökkön “, és akarsz -e engem ,engem szeretni, akarod,hogy miénk legyen az öröm, kicsi korunktól kezdve velem lenni. Együtt

Teljes bejegyzés »

Március 1848

Edit Szabó : Március – 1848 “Talpra magyar,hí a haza” ismerős sor,halljuk sokszor, pedig emlék kell,hogy legyen, de magyarnak első haza ! Itt akarja az

Teljes bejegyzés »

Végállomás

Indul a vonat, pöffen a mozdony, A forgalmista a peronon posztol. Zakatol a kocsi élet-telve, vígan, Nevetés harsan, új ritmus robban, „Tovább! Tovább!” – dobol

Teljes bejegyzés »

Látod-e?

Látod-e az új világot a csírájában a jelen kornak? Majd felelj, ha torkodba mar az őszi alkonyat és a templom tornyát vészjósló óriásnak látod kinek

Teljes bejegyzés »

Eleven őszi hullás

Leheletemben ott a vétek. Beszélj hozzám; Félem azt, amit érzek Értem azt, ami fáj.   Jönnek a bolygók Eleven húsuk fodrában zúgja, remegi kínját miriád

Teljes bejegyzés »

Alvó halott

Álmodtam kő falakról, sok különös alakról, egy alvó halottról, kezével nyúlt felém. Bőre sápadtan derengett, köpenye árnyékként lengett, még a föld is belerengett, álmában szúrt

Teljes bejegyzés »