Sárváry Mariann
In memoriam Karinthy
A fejem fölött nyíltak a vérszilvafák a parkban, rózsaszínű sziromesőt fújt felém a lágy tavaszi szél. Kedvenc padomon ültem, és Karinthy novelláját olvastam már sokadszor életemben. Lapozás közben felnéztem a könyvből, és egy ismerős alakot láttam közeledni a kavicsos sétaúton. Hosszú, barna haját szemébe fújta a szél, lóbálta a kezét járás közben, szép magas sarkú szandált viselt. A fiatalság magabiztossága lerítt róla.
Egészen közel jött, majd egy hirtelen mozdulattal kikapta a könyvet a kezemből.
- Mit olvasol? Csak nem Karinthy Találkozás egy fiatalemberrel remekművét?
- Eltaláltad.
- Miért hangosan olvasol?
- Hogy a szó mágikus erejével megidézzelek téged.
- Lehet, hogy megbánod ezt a könnyelműséget…
- Nem akarsz ideülni mellém a padra?
- Elhoztam a gyerekkori emlékkönyvedet – mondta miközben lehuppant közel hozzám.
- Hát ezért kerestem hiába, nálad volt! Azt hittem, költözés közben veszett el.
- Jó helyen volt, de most itt hagyom neked.
- Hogy megráncosodott a kezed!
- Az élettapasztalatot nem adják ingyen. Ráncok, csalódás, betegség.
- És a siker?
- Az is eljön, ha képes vagy áldozatot hozni érte.
- Sikerült a rádióban szerkesztőként elhelyezkedned?
- Inkább a tanári pályát választottam. Jó volt fiatalként 7 évvel fiatalabbakat tanítani.
- Sose untad meg?
- Egyszer akartam váltani, de aztán mégis maradtam.
- Ma is ezt választanád?
- Nem hiszem, inkább üvegművész lennék.
- Akkor megmaradt 17 éves korunkból az impresszionizmushoz való vonzódásod?
- Kibővült a szecessziómániával, minden, ami szép nő, ami ornamentika jöhet.
- Hamar föladtad a művészettörténész szakot.
- Lehet, de sikeres lettem a történelmi családkutatásomban, és sok örömöt adott az irodalom tanítása.
- Mi lett kamaszkorod szerelmével?
- Elvált, kétgyerekes apuka lett.
- A Balaton-parti faház megvan még?
- Nem, nagyobb házat épített az új tulajdonos.
- Hazagyalogolnál még éjjel mezítláb Szántódról Zamárdi-felsőre?
- Nem, sőt a 2000 méteres Tátracsúcsot sem tudnám megmászni.
- Miért?
- Tériszonyom lett.
- Mi maradt akkor a fiatalkori hévből?
- Tudom becsülni az életet.
Kinyitotta a sötétzöld emlékkönyvet középen, ahol ez a versike volt beleírva: „Evezz, evezz az élet tengerén, de ki ne köss a bánat szigetén.”
- Ki lett a férjed?
- Egy gimnáziumi osztálytársam.
- Még mindig együtt vagytok?
- Igen, talán már együtt is maradunk végleg.
- Mindig egy lányt szerettél volna…
- Már 27 éves, minden adott neki, ami a boldogulásához kell.
- Miért akartál megidézni engem?
- Hogy ne kelljen a tollam a lenyugvó nap fényébe bemártani. Csodálom a fiatalkori önbizalmadat.
- Ennyi idősen nem tudok úgy írni, mint most te.
- Pedig fiatalon még drámát is írtam. Azt nem vitted véletlenül magaddal? Sehol nem találom.
- Nincs nálam, de a főszereplőre emlékszem: Szombathy Hellának nevezted el.
Egy újabb szélfuvallat megrázta a fát fölöttünk. A rózsaszín virágszirmok ráhullottak a hajára, ezek még jobban kiemelték a szépségét.
- Mondd meg, mi a jó az öregedésben!
- Már nem akarsz bizonyítani mindenáron.
- Meg kell tanulni veszíteni?
- A kudarcok megerősítenek. Fiatalon nem hiszed, hogy téged egyáltalán érhet ilyen. Van egy páncél, ami megvéd. Aztán ahogy telnek az évek, ez a páncél egyre vékonyabb lesz.
- Azért hívtál, hogy ezt a páncélt megerősítsem neked?
- Ha hatalmadban állna, jó lenne.
- Mit kell tennem?
- Nemcsak a kimondott szónak, hanem az ölelésnek is van mágikus ereje.
Éppen ölelésre tárta volna a karját, amikor a hirtelen mozdulattal lelökte a nyitott könyvet a padról. Ahogy a könyv becsukódott, szertefoszlott az alakja mellőlem.
Hiába ülök vissza a padra, s hiába olvasom újra Karinthy novelláját sokadszor életemben. Az az ölelés már sohasem zárul be.
(2017)
Author: Sárváry Mariann
Sárváry Mariann az Irodalmi Rádió szerzője Végzettségeim:2015: mesterpedagógus2002: Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Karán közoktatás-vezető és pedagógus szakvizsga1986: Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán magyar – történelem szakos középiskolai tanár Tudományos fokozatom:1994-ben bölcsészdoktori fokozatot szereztem az ELTE Bölcsészettudományi Karán a történelem segédtudományaiból. (dr. univ) Publikációim:1991: A meszleni Meszleny család közéleti és politikai szereplése a XVIII-XIX. században – Készült a Magyar Történelmi Társulat által meghirdetett országos családtörténeti pályázatra, amelyen II. díjjal jutalmazták1993: A meszleni Meszleny család közéleti és politikai szereplése a XVIII. századtól napjainkig (internet-hozzáférhetősége: http://mek.oszk.hu/ 02300/2335) Bölcsészdoktori disszertáció1993: Szilánkok – verseskötet, Magánkiadás, Budapest1997: Megérint, rádtalál – antológia1997: Karácsonyi ajándék 1997 – Örök adventben antológia1998: Családi körben- antológia1999: Én az optimista, én a pesszimista – antológia2000: Antológia 2000 II. kötet – Millenniumi kiadás, Alterra Svájci – Magyar Kiadó, Budapest2001: Alföld Antológia, Raszter Kft. Könyvkiadó, Csongrád2004: Betűk glóriája – antológia, Alterra Svájci-Magyar Kiadó, Budapest2004: A fehér tükrei – versek, prózai írások, Accordia Kiadó, Budapest2006: Fényjelek, szavak- versek, aforizmák, prózai írások, Accordia Kiadó, Budapest2007: A Hóreménység tűzfoka – versek, pózai írások, Accordia Kiadó, Budapest2006: Szépirodalmi Figyelő 5.számában Kultúra rovatban kritika Tremkóné Meszleny Mária: Életrezzenések című regényéről2008: Szépirodalmi Figyelő 4.számában Kultúra rovatban kritika Losonczy Tóth Árpád : Egy boldog menyasszony levelei –...
