Telefonfülke

Sárváry Mariann: Telefonfülke

A zöldre festett telefonfülke a város forgalmas sarkán helyezkedett el a Váci utcában.

1928-ban kerültem oda. Annyi mindent megéltem már az elmúlt 91 év alatt, hogy egy regény is kitelne belőle. Az 1929-es világválság idején egy csődbement bankár bennem lőtte halántékon magát. Ez volt az első igazán tragikus élményem. 1930-ban a KMP egyik aktivistája az éj leple alatt ezt a röplapot ragasztotta üvegszememre: „Nem csöndes sétára, hanem harcos, bátor tüntetésre hív benneteket szeptember elsején a déli órákban a Nagy-körútra a Kommunisták Magyarországi Pártja. Tüntessetek a régi győzelmes elszántsággal.” 1932-ben újabb 200 készüléket állítottak fel Budapesten. A helyi beszélgetések díja 20 fillér volt, 1943-ban 30 fillér, aztán jött a tantusz. A nyilasok sem kíméltek, teleragasztottak a háború folytatására buzdító plakáttal. A második világháborúban mindnyájan elpusztultunk.1946-ban a Dob utcában állítottak fel újra zöld-sárgára festve.45 új utcai társam lett. A Rákosi-korszakban éberségre intő plakáttal csúfítottak el az alábbi felhívással: „Aki nem éber, aki nem titoktartó, a dolgozó nép árulója. Leplezd le a fecsegőket!”

1956-ban egy sorozatlövés miatt az összes üvegem betört, megroggyant a zöld vázam, egy sebesült fiatal egyetemista egy egész éjszakát töltött bennem a kijárási tilalom miatt. Próbáltam őt vigasztalni, ezért a kagylóból folyamatosan mondtam neki az Egy mondat a zsarnokságról című verset, amíg el nem nyomta az álom és a fájdalom. Utána hetekig némán hallgatnom kellett azt a sok sírós búcsúzkodást a nyugatra távozóktól. Sok tanácstalan telefonáló is volt, aki nem tudta eldönteni, mikor cselekszik helyesen: ha él a nyitott határok lehetőségével, vagy ha marad, mert úgyis belepusztulna a honvágyba. 1957-ben szomorúan konstatáltam, hogy hány feleség próbált meg információkat megtudni az éjjel váratlanul elhurcolt férjéről. Aztán 1961-ben megkaptam mind a négy oldalamra: „Aki nincs ellenünk, az velünk van” feliratot.

A posta 1969-től vonta ki a tantuszokat. Hogy nekem addig mennyi ütleget kellett elviselnem, hogy adjam vissza a leesett tantuszokat! Azután 1 forintért 3 perces beszélgetést lehetett folytatni. Rengetegen bonyolították a házibulira való meghívásokat a segítségemmel, mivel kitört a twistőrület.

Vitték a Hubertust, kitárták az ablakokat, és üvöltették a magnókról a twistszámokat. Minden május elsején valaki bent felejtette vagy a sörét vagy a virslijét telefonálás közben. Hatalmas előrelépés volt telefonálóim életében, amikor 1970-ben útjára indult a metró, vagy amikor 1975-ben átadták a balatoni autópálya első szakaszát. A jó világ 1979-ig tartott. Nagy fordulatot jelentettek a megszorító intézkedések: az áremelések és a reálbércsökkenések. Megdőlt a lakás, Wartburg, telek szentháromsága. Az 1980-as évekre lehetetlen volt a korábbi életszínvonalat megőrizni. Az én fülkémből is szervezték a Lakitelki találkozót 1987-ben, amire nagyon büszke vagyok. 1988-ban a bős-nagymarosi vízlépcső ellen tiltakozó plakátot kaptak az oldalfalaim.

Az 1990-es években voltam a legnépszerűbb, egy hónapban akár 10 órányi beszélgetést is lebonyolítottam. A mobiltelefonok megjelenése azonban az én halálos ítéletem volt. Hiába kaptam önmagától záródó ajtót és éjszakai világítást, nem tudom felvenni a versenyt okos riválisaimmal.

Manapság már csak kegyelemből tartanak meg a segélyhívások biztonsága miatt. Havonta már csak egyórányi beszélgetésre vagyok jó. El kell viselnem az elcsúnyító graffitiket, sőt az ilyen megalázó egyéni ragaszokat, mint „Eladó lakást keresek a környéken. Hívjon bizalommal név, mobiltelefonszám.” A kagylómat ízléstelen rózsaszínűre cserélték. Csak reménykedhetem, hogy muzeális célra vagy könyvcserélő pontnak még hasznosnak találnak. Éjjel szoktam a telefonfülke társakkal beszélgetni, tőlük tudom, hogy Bécsben elektromos autótöltővé vagy mobiltelefon kiadó automatává alakítják a kivénhedt sorstársainkat. Budapesten 600-an vagyunk még mementónak.

Mindjárt százéves leszek, de már nem látok bele az emberek magánéletébe. Megöl az unalom, egész nap csak várok egy telefonálóra. El kell viselnem a részegek garázdaságát is. Csak ritkán jönnek kitakarítani. Van, hogy hetekig bűzlök. Szégyenemben már az öngyilkosságra is gondoltam. Imádkoztam már egy megváltó földrengésért vagy viharért. De hiába. Ritkán egy-egy megszállott fotós azért megörökít. Akkor kihúzom magam, végtére mégiscsak jó vagyok modellnek?

(2019)

Sárváry Mariann
Author: Sárváry Mariann

Sárváry Mariann az Irodalmi Rádió szerzője Végzettségeim:2015: mesterpedagógus2002: Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Karán közoktatás-vezető és pedagógus szakvizsga1986: Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán magyar – történelem szakos középiskolai tanár Tudományos fokozatom:1994-ben bölcsészdoktori fokozatot szereztem az ELTE Bölcsészettudományi Karán a történelem segédtudományaiból. (dr. univ) Publikációim:1991: A meszleni Meszleny család közéleti és politikai szereplése a XVIII-XIX. században - Készült a Magyar Történelmi Társulat által meghirdetett országos családtörténeti pályázatra, amelyen II. díjjal jutalmazták1993: A meszleni Meszleny család közéleti és politikai szereplése a XVIII. századtól napjainkig (internet-hozzáférhetősége: http://mek.oszk.hu/ 02300/2335) Bölcsészdoktori disszertáció1993: Szilánkok – verseskötet, Magánkiadás, Budapest1997: Megérint, rádtalál – antológia1997: Karácsonyi ajándék 1997 – Örök adventben antológia1998: Családi körben- antológia1999: Én az optimista, én a pesszimista – antológia2000: Antológia 2000 II. kötet - Millenniumi kiadás, Alterra Svájci – Magyar Kiadó, Budapest2001: Alföld Antológia, Raszter Kft. Könyvkiadó, Csongrád2004: Betűk glóriája – antológia, Alterra Svájci-Magyar Kiadó, Budapest2004: A fehér tükrei – versek, prózai írások, Accordia Kiadó, Budapest2006: Fényjelek, szavak- versek, aforizmák, prózai írások, Accordia Kiadó, Budapest2007: A Hóreménység tűzfoka – versek, pózai írások, Accordia Kiadó, Budapest2006: Szépirodalmi Figyelő 5.számában Kultúra rovatban kritika Tremkóné Meszleny Mária: Életrezzenések című regényéről2008: Szépirodalmi Figyelő 4.számában Kultúra rovatban kritika Losonczy Tóth Árpád : Egy boldog menyasszony levelei –...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Allergia

csöpp-csöpp, fejem a csempéhez szorítom szagtalan szappannal szappanozom szenvedélyem a vízzel lefolyik minden fájdalom vársz az ágyadban ágyadban, ami nem ágyunk   hozzád bújok mint

Teljes bejegyzés »

Tél a pusztán

Végtelen pusztán csak a csend járna, ha a szél süvöltve nem pásztázna. Cifrázza vígan a hótakarót, beborítaná az arra járót.   A buckákat bőszen szaporítja,

Teljes bejegyzés »

Szótlanul

Ágyad mellett tűzben ülve, figyelek színevesztett szemedre. A léttel csatákat űzve, nincs már kedves hangodnak ereje.   A szó így nem jár be csöndbe, én

Teljes bejegyzés »

Szerep

  Játszunk a színpadon, vázolva a szépet, mutatjuk e képet, mit élvez a képzet. Eközben a lelkiismeret meggyötör, valós éned nem ábrándokat eszközöl.   Olykor

Teljes bejegyzés »

Reménytelenség

Színe szürkül, közérzete romlott, kedve kisiklott, az erő kopott. Vajon mi okozhat újra gondot? A kórság ismét ostromba fogott?   Recsegnek a kórházi kerekek, előkerülnek

Teljes bejegyzés »

Pezsgés

Langyos fuvallat jelzi az ünnepet, lampionokat lenget örömében. fák koronái zizegnek csendesen. medence vize megcsillan a fényben.   A tósztot szájról szájra adogatják, koccintás hangja

Teljes bejegyzés »