Advent első vasárnapjára.

Advent első vasárnapjára.

Mintha tetszhalálból ébredtem volna
Nem tudtam,hol vagyok
Mennyben, vagy pokolban?
Háló-ruhám ázott az izzadtságtól
Testem még reszketett az álmosságtól
A reggeli szürkületet
Áttörte egy keskeny fény nyaláb
Szemeim előtt árnyak köröztek
Melyek úgy tűntek, mint füst-karikák
A távolból harang hangja hallatszott
Hívó szava talán Rorátéra hívogatott
Biztos ez bizonyítja
Éltem még a Földön maradt
A rádió híradása szerint
A szabadban hópelyhek szállingóznak
Szemeimmel kitekintve
Csak sziklahullást látok
A híradás fájdalmai
Lelkemre települtek
Zártságomban, fájdalmamban
Bibliát vettem kezembe
Keresem a hajnalcsillagot
A borult égtől nem találom
Akkor vándorbotom hova akasztom
Hogy tisztában lássak
Megiszom a reggeli snapszom
A bezártság miatti helyben járás
Testedzésben csak csiklandozás
Végig hívom unokáim
Hangjuk számomra olyan csodás
Megszenteli az adventi várakozást
Nem zavar már a liberális ámokfutás
Ami még éltet a Krisztus várás

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Boldogok a tiszta szívűek…

Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Isten Bár a szem gyakran vibrál, pillantása dermedten csapong A kiterebélyesedett emberi vágy értetlemül tülekedik egyre jobban A

Teljes bejegyzés »
Prózák
Barna Benedek

A gödör

Hűvös tavaszi reggel volt. Szél fütyült a felhőkarcolók között, és befújta a szemetet az aprócska parkba, amely a hatalmas épületek sűrűjében bújt meg. A parkőr

Teljes bejegyzés »

Az utolsó szó

A férfi az asztal fölé hajolt, kezében reszketett a toll. A tinta sercegett a papíron, ahogy a betűk lassan egymásba fonódtak. A gyertya imbolygó fénye

Teljes bejegyzés »

Vihar és Csend

Bennem él egy tépett világ, Hol zivatar dúl, s hallgatás remeg, Illúziók hajnalán vér szitál, S az éj minden titkot eltemet. Csillagok között izzik az

Teljes bejegyzés »

Csókban égő világ

Csókban lobban a világ, ha rád tekintek, Éjjelem fáklyája vagy, álmokkal kergetlek. Lelked, akár a bíbor hajnal ragyogása, Körém fonódik, s kísér, mint halk varázsa.

Teljes bejegyzés »

Havas hajnal

Havas hajnal A város most olyan sejtelmes fehér mint kis menyasszonyok ártatlan szerelme. De mint várandós földben szennyezett telér, sötét göröngyös bűnök bújnak meg benne.

Teljes bejegyzés »