Advent első vasárnapjára.
Mintha tetszhalálból ébredtem volna
Nem tudtam,hol vagyok
Mennyben, vagy pokolban?
Háló-ruhám ázott az izzadtságtól
Testem még reszketett az álmosságtól
A reggeli szürkületet
Áttörte egy keskeny fény nyaláb
Szemeim előtt árnyak köröztek
Melyek úgy tűntek, mint füst-karikák
A távolból harang hangja hallatszott
Hívó szava talán Rorátéra hívogatott
Biztos ez bizonyítja
Éltem még a Földön maradt
A rádió híradása szerint
A szabadban hópelyhek szállingóznak
Szemeimmel kitekintve
Csak sziklahullást látok
A híradás fájdalmai
Lelkemre települtek
Zártságomban, fájdalmamban
Bibliát vettem kezembe
Keresem a hajnalcsillagot
A borult égtől nem találom
Akkor vándorbotom hova akasztom
Hogy tisztában lássak
Megiszom a reggeli snapszom
A bezártság miatti helyben járás
Testedzésben csak csiklandozás
Végig hívom unokáim
Hangjuk számomra olyan csodás
Megszenteli az adventi várakozást
Nem zavar már a liberális ámokfutás
Ami még éltet a Krisztus várás
Author: Hutás Mihály
Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért. Művészportré a szerzővel:
