Vágyom a télre. Arra a régire, az igazira. Amelyik éppen időre érkezett, és sokáig maradt. Az olyan kis hegyi falvakban, amilyen az enyém is volt gyerekkoromban, a nyár forró szorgossága, az ősz derűs elégedettsége, a betakarított termények fölötti örömködés, és az egész évi temérdek munka fáradalmai után, közelgett végre az áldott pihenés ideje. Az október végi, november eleji esőzések visszavonulásra késztették a kis falu lakóit. A porták előtti padokról lassan behúzódtak és elcsendesedtek az addig ott beszélgetők. A korán érkező estében a fehér házikók apró ablakai mögött petróleumlámpák lágy fényei világítottak, és ahogy izmosodott a hideg, élénk füstölésbe kezdtek a kémények. A falu eső áztatta földútjaiba addigra mély árkokat vájtak a terményszállító szekerek kerekei, s ahogy egyre hűltek az éjszakák, először átfagyott a föld, s a nappal még eső formájú csapadék megtöltötte ezeket az mélyedéseket. Pár nap alatt győzött a fagy ereje, először vékony kis üvegtáblákkal vonta be a pocsolyák tetejét, melyek csilingelve és fröcskölve szakadtak be a rájuk lépők súlya alatt. Néhány keményebb éjszaka után aztán befagytak a hosszú vágatok pocsolyái, és a falu aprónépe számára elérkezett az első megunhatatlan szórakozás: a csípős hidegben késő estig csúszkálni a 2-3 méter hosszú befagyott keréknyomokon! Szinte minden gyereket úgy kellett hazaparancsolni a besötétedett utcáról, mert átfagytak, de meg nem unták a hatalmas esésekkel és nevetésekkel teli, csapatos szórakozást. Addigra minden házban már meleget sugárzott a megrakott kemence vagy sparhelt és a gyors vacsora és egy bögre forró tea után, a legszebb álmok a kemence sut melegében várták a kifáradt gyerekeket.
November végén, december elején tovább hűlt az idő, reggelente erdő-mező dús fehér dérbe öltözött, és ez a csipkébe burkolózott világ jólesően elcsendesült. Maga a természet hozta el az adventi csendességet és várakozást. Időnként szelek járták a falut, nem viharosak csak hallhatók, halkan huhogók az ereszek alatt, és egyre csikorgóbbá tették a hideget. Egyes házaknál várták már ezt az időt, így elkezdődhettek a várva várt disznóölések, melyek után nem csak a kamrák és padlások teltek meg finom és tartós eleséggel, de füstölőkben érlelődő kolbászok illata járta be a falu utcáit is.
Senki nem mondta ki, de egy idő után mindenki érezte, hogy valaminek történnie kell, mert ilyen hosszan már fájdalmas a csupasz, karmos hideg! És rendszerint még decemberben, gyakran éppen karácsony előtt, elaludt a szél és a hidegben selymesen, halkan hullani kezdett a hó. És hullott, hullott napokon át, puha, fehér ölelésébe vonta a világot, a napfényben ezer színben sziporkázó kristályaival megszelídítette még a hideg harapásait, a földi lét szenvedéseit és fájdalmait is. A tisztaság és a szépség békéje ereszkedett vele a földre. Ebbe a mesebeli fehér békességbe érkezett meg a kis Jézus a csodavárás napján, Szent Karácsony estéjén. Valaha, réges-régen az áldott csendességnek és lelassulásnak ez az ideje heteken át velünk maradt.
A télre vágyom, arra a régire, a hosszúra, az igazira.
Author: Nádasi Katalin
Nádasi Katalin az Irodalmi Rádió szerzője. Későn kezdtem írni. Oktató- és kutatófilm műfajban, bő két évtizednyi szenvedéllyel és elhivatottsággal végzett film gyártásvezetői, majd stúdióvezetői munka után, az élet úgy hozta, hogy egyik szülőnk betegsége miatt a következő két évtizedet otthoni betegápolással töltöttem. Bevallom, voltak kétségeim, hogy egy ilyen pörgős és változatos, mondhatnám rumlis tevékenység után, bírom-e majd ezt az otthoni bezártságban zajló munkát. Életem egyik legérdekesebb tapasztalata, hogy ebben a létformában, melytől sokan falkórságot kapnak, számomra kinyílt a világ. Hónapokkal az átállás után érzékeltem, hogy amíg a szakmámban dolgoztam, teljes agykapacitásomat kitöltötte a sok érdekes feladat, majd otthon a családért végzett másfajta feladatrengeteg. A család számomra mindig is a legfontosabb értéket képviselte, de ez alatt a beteg mellett töltött, több mint másfél évtized alatt ébredtem rá, hogy a családi feladatok nagy része fizikai elfoglaltság, melyek közben az ember agya remekül tud szellemi munkát végezni, sokkal jobban, mint a munkahelyi tevékenység idején, amikor az utolsó másodpercem is programozva volt. Boldog meglepetéssel vettem észre, hogy mennyi minden érdekel, hogy véleményem van a világ dolgairól, és hogy szívesen gondolom végig az élet különös eseményeit. Korábban egyszerűen el sem jutottam idáig, mert soha semmire nem volt elegendő időm. S ez még csak a kérdés...