Mint akkor ősszel

Mint akkor ősszel

 

Sok levél lehullott azóta. Ősz múlt őszre,

tél után mindig vágyunk egy jobbra!

A tavaszok könnyű szellővel az időt

elfújták, mintha soha itt sem lett volna.

Mégis, egy villanásra egy mozdulat,

egy illat, egy arc, mely annyira hasonlít arra

az arcra, a múlt időket visszahozza.

Volt egy férfi. Sóhajom hozzá szállt újra

meg újra. Ifjonti szívem ismeretlenül is

csodás képességekkel jutalmazta.

A vonaton láttam reggelente. Nem szólt,

nézett csak előre. Ki tudja az a szép szempár

azt a megszeppent kislányt valaha meglátta-e?

Ki hozzá imádkozott, hogy hátha megúszná

a feleltetést, ha testet öltött Istene azon

a reggelen felé fordítaná a fejét egy percre…

Hány sóhaj szállt felé titokban, hány fohász

hangzott el abban a vasúti kocsiban,

Hol hosszú hónapokon át iskolába menet

hittem benne, hogy minden kétségemre,

minden félelmemre választ, gyógyírt lelek.

Sok éve már ennek. Nem hittem, hogy valaha

eszembe ötlik újra, s a múltom elmerengek.

De tegnap, ahogy ott ültél velem szemben,

egy apró fejmozdulatodra, az a kislány

varázsütésre előbújt belőlem.

S szememet, mint akkor, azon a vonaton,

azon a férfin, hosszan rajtad felejtettem.

Apor Kata
Author: Apor Kata

Apor Kata az Irodalmi Rádió szerzője. Kaliczka Katalinnak hívnak. 1964-ben születtem. Romhány, a szülőfalum egy kis nógrádi település. Már hat évesen baba helyett a Hetvenhét magyar népmese című Benedek Elek könyvvel járkáltam, amíg ki nem olvastam. Aztán, ahogy kell sorban jöttek a pöttyös könyvek, indiánosak, krimik, majd a szépirodalmi művek. A falusi könyvtárban csaknem minden könyvben ott díszelgett a nevem. Az ünnepélyeken én voltam a versmondólány. Majd nyolcadikban az irodalom tanárnőm négyest adott magyarból év végén. Azzal indokolta, hogy a nagyvárosban, ahová továbbtanulni készültem (Budapesten), leendő tanáraim biztosan nagy követelményeket támasztanak, nehogy szégyent hozzak rá! Ezzel nem értettem egyet, de az biztos, hogy jó pedagógus volt, mert soha ötöstől rosszabb jegyet nem kaptam a középiskolában. A JIBRAKI Színtársulat örökös tagjaként végeztem. Bár magyar-történelem szakos tanár szerettem volna lenni, nem vettek fel a főiskolára. Dolgoztam, férjhez mentem, gyerekeket szültem. Két lányt. A nagy harminchárom éves, fotómodell, a kicsi harminc éves, festőművész tanár. Én a papír-írószer üzletben találtam meg a hivatásom. Ott foglalkozhatom gyermekkel, felnőttel egyaránt. Természetesen az irodalom, a kreativitás jegyében. Vezettem színjátszó szakkört, országos harmadik helyig jutottunk. Most Budapesten vezetem az üzletem, az ajtaján cserélgetem a gyerekverseket a gyerekeknek, a novellákat a felnőtteknek, legalább hetente. Nagy örömömre olvasgatják, és szeretik....

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Névnapi köszöntő

Névnapi köszöntő Egyed-Husti Boglárka Boldog névnapot-kezdhetném így is. Igen kezdhetném így is, de ez túl egyszerű lenne, hiszen 27 éve lassan nem is beszéltünk egymással.

Teljes bejegyzés »

REGGELI IDILL

(Még élek!) Hosszú idő óta első alkalom, ma fájdalom mentes lett a hajnalom! Moccanni sem mertem, attól tartottam, nagymamám mondása igazolódik: „ Örülj, amíg reggel

Teljes bejegyzés »

Piros ruhás Mikulás

Edit Szabó : Piros ruhás Mikulás Piros ruhás Mikulás, régen hoztál egy csodát, hogy milyen volt a ruhád? ki emlékszik rá most már? Bölcsőben a

Teljes bejegyzés »

Valahol

Author: Halász Zoltán Nevem Halász Zoltán. 1957-ben születtem Pécsett. Az itt – jellemzően műszaki pályán – ledolgozott 46 év után immár nyugdíjasként szeretnék a mintegy

Teljes bejegyzés »
Versek
Barna Benedek

Fénytörés

Én mondom, hiába minden: egy csillogó prizmán át sem mutat a világ jobban annál, amilyen valójában…             Author: Barna Benedek

Teljes bejegyzés »