Mint akkor ősszel

Mint akkor ősszel

 

Sok levél lehullott azóta. Ősz múlt őszre,

tél után mindig vágyunk egy jobbra!

A tavaszok könnyű szellővel az időt

elfújták, mintha soha itt sem lett volna.

Mégis, egy villanásra egy mozdulat,

egy illat, egy arc, mely annyira hasonlít arra

az arcra, a múlt időket visszahozza.

Volt egy férfi. Sóhajom hozzá szállt újra

meg újra. Ifjonti szívem ismeretlenül is

csodás képességekkel jutalmazta.

A vonaton láttam reggelente. Nem szólt,

nézett csak előre. Ki tudja az a szép szempár

azt a megszeppent kislányt valaha meglátta-e?

Ki hozzá imádkozott, hogy hátha megúszná

a feleltetést, ha testet öltött Istene azon

a reggelen felé fordítaná a fejét egy percre…

Hány sóhaj szállt felé titokban, hány fohász

hangzott el abban a vasúti kocsiban,

Hol hosszú hónapokon át iskolába menet

hittem benne, hogy minden kétségemre,

minden félelmemre választ, gyógyírt lelek.

Sok éve már ennek. Nem hittem, hogy valaha

eszembe ötlik újra, s a múltom elmerengek.

De tegnap, ahogy ott ültél velem szemben,

egy apró fejmozdulatodra, az a kislány

varázsütésre előbújt belőlem.

S szememet, mint akkor, azon a vonaton,

azon a férfin, hosszan rajtad felejtettem.

Apor Kata
Author: Apor Kata

Apor Kata az Irodalmi Rádió szerzője. Kaliczka Katalinnak hívnak. 1964-ben születtem. Romhány, a szülőfalum egy kis nógrádi település. Már hat évesen baba helyett a Hetvenhét magyar népmese című Benedek Elek könyvvel járkáltam, amíg ki nem olvastam. Aztán, ahogy kell sorban jöttek a pöttyös könyvek, indiánosak, krimik, majd a szépirodalmi művek. A falusi könyvtárban csaknem minden könyvben ott díszelgett a nevem. Az ünnepélyeken én voltam a versmondólány. Majd nyolcadikban az irodalom tanárnőm négyest adott magyarból év végén. Azzal indokolta, hogy a nagyvárosban, ahová továbbtanulni készültem (Budapesten), leendő tanáraim biztosan nagy követelményeket támasztanak, nehogy szégyent hozzak rá! Ezzel nem értettem egyet, de az biztos, hogy jó pedagógus volt, mert soha ötöstől rosszabb jegyet nem kaptam a középiskolában. A JIBRAKI Színtársulat örökös tagjaként végeztem. Bár magyar-történelem szakos tanár szerettem volna lenni, nem vettek fel a főiskolára. Dolgoztam, férjhez mentem, gyerekeket szültem. Két lányt. A nagy harminchárom éves, fotómodell, a kicsi harminc éves, festőművész tanár. Én a papír-írószer üzletben találtam meg a hivatásom. Ott foglalkozhatom gyermekkel, felnőttel egyaránt. Természetesen az irodalom, a kreativitás jegyében. Vezettem színjátszó szakkört, országos harmadik helyig jutottunk. Most Budapesten vezetem az üzletem, az ajtaján cserélgetem a gyerekverseket a gyerekeknek, a novellákat a felnőtteknek, legalább hetente. Nagy örömömre olvasgatják, és szeretik....

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Uncategorized
Tóth Lászlóné Rita

Hétköznapi történet

Bemegyek egy hatalmas bevásárló központba. Mennyi minden található itt, valójában nincs is annyi időm, hogy végig tudjam nézni. Az emberek nyüzsögnek, mint a hangyák –

Teljes bejegyzés »

A szenvedő

A kápolna kopott képén Szűz Mária szemét nézvén Könny kúszott a két szemembe Anyja néz a szenvedőre Kiszárad a szája sivár sivatagban messze kiált Szeretné

Teljes bejegyzés »

Elégia 2019 novembere

Aszott falevelek bántó zizegése lelkem darabkáit röpítik a szélbe. Csörgő fűszálak közt riadt békaporonty. Elmúlásról brekeg, s fájdalmat zokog. Sosem volt gólyák, elképzelt fecskék. Fészkükben

Teljes bejegyzés »

Tavasz

Kinézek az ablakon, vacogok, Érzem, én is jégvirág vagyok. Szállingózik, kavarog fehér hó, Befagyott sok pocsolya és tó.   Bundát öltök, s kesztyűt: jó meleg!

Teljes bejegyzés »

Valamikor

Valamikor   Valamikor ismertél, Valamikor kedveltél, Valamikor öleltél, S valamikor szerettél.   Valamikor csókoltál, Valamikor hű voltál, Valamikor szóltál, S valamikor suttogtál.   Valamikor bújtál,

Teljes bejegyzés »