Valami eltörött

Valami eltörött

 

Kérdezlek. Válaszod, mint tüzes szikra, éget.

Kérdezel, s én igyekszem, hogy méltón válaszoljak.

Mégis, ezer sebbel jutalmazlak téged.

Lelkünk kerítésén a lyuk mélyül. Látod?

Szavakkal törjük, szálkák hasította sebek égnek. Érzed?

Hallgatsz. Nem értesz, s én már rég nem értelek téged.

Beszélj! A csend még jobban fáj. Sikoltanék érted,

de, csak állok némán, szótlanul, esdeklőn nézlek.

Talán, ha …talán, még…de nem, elszállt a perc,

más irányba indulsz, nem nézel felém.

Valami eltörött, s mi azt hittük még lesz.

Darabjai sebeinktől véresen, csorbán hevernek

jól eltemetve lelkünk legmélyén, ahol még volt te meg én.

Apor Kata
Author: Apor Kata

Apor Kata az Irodalmi Rádió szerzője. Kaliczka Katalinnak hívnak. 1964-ben születtem. Romhány, a szülőfalum egy kis nógrádi település. Már hat évesen baba helyett a Hetvenhét magyar népmese című Benedek Elek könyvvel járkáltam, amíg ki nem olvastam. Aztán, ahogy kell sorban jöttek a pöttyös könyvek, indiánosak, krimik, majd a szépirodalmi művek. A falusi könyvtárban csaknem minden könyvben ott díszelgett a nevem. Az ünnepélyeken én voltam a versmondólány. Majd nyolcadikban az irodalom tanárnőm négyest adott magyarból év végén. Azzal indokolta, hogy a nagyvárosban, ahová továbbtanulni készültem (Budapesten), leendő tanáraim biztosan nagy követelményeket támasztanak, nehogy szégyent hozzak rá! Ezzel nem értettem egyet, de az biztos, hogy jó pedagógus volt, mert soha ötöstől rosszabb jegyet nem kaptam a középiskolában. A JIBRAKI Színtársulat örökös tagjaként végeztem. Bár magyar-történelem szakos tanár szerettem volna lenni, nem vettek fel a főiskolára. Dolgoztam, férjhez mentem, gyerekeket szültem. Két lányt. A nagy harminchárom éves, fotómodell, a kicsi harminc éves, festőművész tanár. Én a papír-írószer üzletben találtam meg a hivatásom. Ott foglalkozhatom gyermekkel, felnőttel egyaránt. Természetesen az irodalom, a kreativitás jegyében. Vezettem színjátszó szakkört, országos harmadik helyig jutottunk. Most Budapesten vezetem az üzletem, az ajtaján cserélgetem a gyerekverseket a gyerekeknek, a novellákat a felnőtteknek, legalább hetente. Nagy örömömre olvasgatják, és szeretik....

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Allergia

csöpp-csöpp, fejem a csempéhez szorítom szagtalan szappannal szappanozom szenvedélyem a vízzel lefolyik minden fájdalom vársz az ágyadban ágyadban, ami nem ágyunk   hozzád bújok mint

Teljes bejegyzés »

Tél a pusztán

Végtelen pusztán csak a csend járna, ha a szél süvöltve nem pásztázna. Cifrázza vígan a hótakarót, beborítaná az arra járót.   A buckákat bőszen szaporítja,

Teljes bejegyzés »

Szótlanul

Ágyad mellett tűzben ülve, figyelek színevesztett szemedre. A léttel csatákat űzve, nincs már kedves hangodnak ereje.   A szó így nem jár be csöndbe, én

Teljes bejegyzés »

Szerep

  Játszunk a színpadon, vázolva a szépet, mutatjuk e képet, mit élvez a képzet. Eközben a lelkiismeret meggyötör, valós éned nem ábrándokat eszközöl.   Olykor

Teljes bejegyzés »

Reménytelenség

Színe szürkül, közérzete romlott, kedve kisiklott, az erő kopott. Vajon mi okozhat újra gondot? A kórság ismét ostromba fogott?   Recsegnek a kórházi kerekek, előkerülnek

Teljes bejegyzés »

Pezsgés

Langyos fuvallat jelzi az ünnepet, lampionokat lenget örömében. fák koronái zizegnek csendesen. medence vize megcsillan a fényben.   A tósztot szájról szájra adogatják, koccintás hangja

Teljes bejegyzés »