Lebegő falu

A Vértes hegység ölelésében járunk,

nádas mögött Bokodi-tó tükre ragyog.

Érezzük, hogy most rejtett kincsre találtunk,

a kíváncsiság szóhoz nem jut, csak makog.

 

Mintha egy más országba pottyantunk volna,

elénk teríti a bűvös valóságot.

A vízen házak, mintha úsznának sorra,

stégszálakkal kötik át a távolságot.

 

Cölöpökön kellettetve ringatóznak,

akkor menj közelebb, ha elég bátor vagy.

Tarkáló színeikkel hívogatóak,

belépés nem helyénvaló, önálló lak.

 

A horgászok édenkertjévé vált a tó,

sokáig a téli jég se fenyegette.

Erőmű hűtővizének volt helytartó,

egész évben a kebelén melengette.

 

A kirándulóknak üdítő a látvány,

pásztázzák a gyönyörködtető terepet.

Délre akad bőven a szákokba zsákmány,

beindulnak a sütögető rendszerek.

 

Bámészkodóknak összefolyik a nyála,

a hatása áll a pavlovi reflexnek.

Jó lenne bejutni egy halpaprikásra,

a kellem álomszintjei emelkednek.

Buglyó Juliánna
Author: Buglyó Juliánna

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek. Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a képesítést a Debreceni Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskolán szereztem. Két felnőtt fiam van. 2017 óta vagyok tagja az Irodalmi Rádiónak. Ebben az évben 3. helyezett lettem az “év pedagógusa ” pályázaton. Rendszeresen írok pályázatokra, közülük több alkotás megjelent antológiákban is. 2019.09.26-án megjelent első kötetem Kalandok közt címmel az Irodalmi Rádió kiadásában. Gyermekverseket tartalmaz. 2022-ben jelent meg a második kötetem, ez elsősorban felnőtteknek szól.  

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

47 LETTEM

  47 LETTEM   Gördülnek az évek, benne sok szép álom, Mindenki másnak ugyanezt kívánom! Megélt fiatalkor… néha megdermedek.. Köszönöm Istenem, ezt a negyvenhetet!  

Teljes bejegyzés »

ÉLED BENNED

ÉLED BENNED Szédülök betegség csóktól, félve nyíló virágoktól. Illatuk vár, – szerelemre, langyos hajnal kegyelemre.   Vonyít bennem, – élni akarás, lassan száradok, – farakás.

Teljes bejegyzés »

Lesz-e még…

  A végtelenül távoli múltban (vagy talán álom volt csupán?), volt egy kis négy-évszakos ország, az én hazám. Világot tisztító, hosszú, fehér telek után langy

Teljes bejegyzés »

Örvény

Szitakötő ül a nádon, a messzi, üres határon. mozdulatlan, némán vár, ajkán néma fohász száll. hangtalan dal mély szava, könny, kötél, sár s a mély

Teljes bejegyzés »

Mit gondolók

Azt mondod, nemsoká felszabadítanak. De én mindig szerettem az apró, világos cellát. Szeretem a simára csiszolt köveket, amik meghallgatják minden gondolatom, de még jobban szeretem

Teljes bejegyzés »