A vörös kobold

Vörös kobold, sárga szem
tekintete elkísér.
Lidércfényű félelem
jövőnk semmit nem ígér.

Kísértetként jár a hír
vörös kobold itt kering.
Láthatatlan ujjal ír
nem látszanak vétkeink.

Végzetünk a balsors, tép
az új élet nem élet.
Retteg, zokog, sír a nép
ne hidd, ez nem ítélet!

Megkötözött már a félsz
fertőz már a rémület.
Pánik mozdul – hidd, hogy élsz
csak elmédben szédület.

Kísértet jár, a kobold
vörös fejjel vigyorog.
Szemében most a pokolt
meglátod, ha akarod.

Vérbe fordult sárga szem,
tekinteted nem állja.
Istent játszó jelmezben
csak a félsz a barátja.

Hamuba fulladt élet,
parázs ég a maszk alatt.
Táplál a lég, a részed
korlátok közé ragadt.

Zsinóron marionett,
táncoló báb a világ.
Burjánzik az elvetett
bűn-vörös, kobold-virág.

Szárba szökő új világ
ontja nehéz, dög szagát.
Mit sem érnek az imák,
egyenesítsd a kaszát!

Deák Mária
Author: Deák Mária

Deák Mária az Irodalmi Rádió szerzője. Az írás számomra a hétköznapi kreatív önkifejezés azon módja, ami boldogabbá tesz. A Gerecsében élek, szociális területen dolgozom. 2015. májusától írok rendszeresen amatőr szerzőknek szóló webes felületen.Több antológiában jelent meg versem és prózám.  A Holnap Magazin szerzője és az Irodalmi Rádió, alkotó közösségének tagja vagyok. 2017. júniusában a Holnap Magazin gondozásában jelent meg Tündérlabda című verseskötetem. Net kötetemet Kötöny vére címmel az Irodalmi Rádió készítette. A szerző netkötete az Irodalmi Rádió szerkesztésében:Kötöny vére

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Van, ami nem változik 

(A szeretet örök)   Látsz most odafent az égen, mint fénylő csillag a sötétben. A gyertyák most érted égnek, Az emlékek örökké élnek.   A

Teljes bejegyzés »

Cseppek csendje

Egy nehéz nap legvégére érve, Hazatérve vár otthonod menedéke. Tisztulási vágyaktól vezérelve, Egy áttetsző világba megérkezve; Zuhogó zuhatag zenjébe, Csillogó cseppeknek csendjébe. A néma könny

Teljes bejegyzés »

Pengék a zsebben

Minden egyes ember úgy hordja magával, Gyerekkorát, búját, fájdalmát, magányát Mint zsebében felejtett borotvapengét, Belenyúl minden nap, megvágja kezét.   Minden nap belenyúl, minden nap

Teljes bejegyzés »

Málnahab

Estefelé jár már a nap, Lassan indul a kis csapat. Nagypapa és két unoka Szedés után elfáradva.   Hazára kis kanna málna Vándorol határból házba.

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Tóth Lászlóné Rita

Remélt fény

Csupán egy szám, amit az anyakönyvi kivonat mutat, puha bársonyként ölelhet az élet szépsége, s utat mutat, míg él bennem a remény, lám a természet

Teljes bejegyzés »

Újra így szeretni

Újra így szeretni   Újra így szeretni valakit, vajon fogok-e még e világon? Ezzel a gondolattal vagyok néha magam hadilábon. Állítják néhányan, hogy mást is

Teljes bejegyzés »