Búcsúzunk Tőled

Szólni nem tudunk csak nézünk, s hallgatunk,
Mióta itt hagytál minket szomorúak vagyunk,
Te aki mindig önfeledten mosolyogtál,
Magad után nagy űrt hagytál,
Kavarognak bennük a gondolatok, s az emlékek,
Feltörnek bennünk az eltöltött napok, s évek,
Oly rossz most nekünk, mert nem láthatunk téged,
Miért kellett így lennie? hiszen előtted volt az élet,
Azt hittünk te olyan vagy kit baj soha nem érhet,
De mégis csak elmentél oly hirtelen,
Mi pedig csak állunk értetlenül idelent,
Ha felnézünk az égre angyalként látjuk vidám arcod,
Te az élettel megvívtad már a harcod,
Most már az örökké valóság álmát alszod,
Megtörve fogadjuk el, hogy bennünket itt kellett hagynod,
Nehéz felfogni, hogy az élet nélküled megy tovább,
Egy Csupa szív emberrel lett szegényebb e világ,
Most már odafentről figyelsz bennünket,
Az évek elmúltával meggyógyítod szívünket,
Angyalként figyeled az életünket,
“Szólsz” nekünk ha elrontunk valamit,
Mi pedig sosem kérdezzük ki van itt,
Érezteted velünk, hogy te vagy az,
Mi pedig könnyes mosollyal adunk neked hálát,
Most már egy Angyal vagy ki minket mindig lát,
Elfeledni téged nem fogunk soha,
Repítsen is a szél téged bárhova,
Tudjuk hogy menned kell elengedünk,
De arra kérünk maradj itt velünk
Maradj benne szívünkben
Mert csillogó gyémánt voltál életünkben.

2020. Január. 2.

Toldi Gábor
Author: Toldi Gábor

Toldi Gábor az Irodalmi Rádió szerzője. Toldi Gábornak hívnak, 1988. Január 9-én születtem Szombathelyen (Vas megye). 2018. december 31-én írtam az első verset. Majd 2019. januártól júniusig 13 verset írtam, amiket a Facebook oldalamon és csoportokban osztottam meg. Aztán egyre több barátom, ismerősöm javasolta hogy hozzak létre a facebookon saját vers oldalt, amit meg is tettem 2019. június 30-án lassan már 7 hónapja, azóta 457-en kedvelik az oldalamat. Egy szakmai elismerésem már van. Egy ismerősöm hívta fel a figyelmemet az irodalmi pályázatra, amelyre a tavalyi évben október 27-ig lehetett jelentkezni, melynek címe: EGYÜTT KÖNNYEBB - SEGÍTŐK ÉS SEGÍTETTEK KÖZÖS VILÁGA CÍMMEL hirdettek meg. Ezen a pályázaton 3. helyezesét értem el A KÉZ A KÉZBEN című versemmel, melyet BÁLINT ERIKA színésznő olvasott fel a díjátadón 2019. december 16-án. A zsűri tiszteletbeli elnöke Lackfi János József Attila-díjas író, költő, műfordító volt jelen. A díjazott pályaműveket szakmai zsűri választotta ki, melynek tagjai: Szurovecz Kitti író, Tausz Katalin szociológus, valamint Czégé Imre Pál, az Önállóan lakni - közösségben élni csoport tagja. A díjátadó sajtóközleménye: A beérkezett több mint 50 művet előzsűrizés után három tagú szakmai zsűri értékelte, melynek tagjai: Szurovecz Kitti író, Tausz Katalin szociológus, valamint Czégé Imre Pál, az Önállóan lakni-közösségben élni csoport...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Általában

A nő nem ír verset a hazáról, házat őriz, az otthon melegét. Imádja a férfit, és felkínálja az ölét. A nő sokszor hal meg, szüléskor

Teljes bejegyzés »

Nyom a párna

  Fejed alatt nyom a párna, úgy gondolsz a nagyvilágra. Aludnál, rég lefeküdtél… Hátrahagyott múlt az éjfél. * A plafonra minek meredsz? Úgyse zárja le

Teljes bejegyzés »

volna jó

még hallgatnám apámat meséit gyermekkoráról álmait szenvedéseit melyet megsirattam csillagok alatt bámultam vele együtt az égitesteket a Vénusz ragyogását még a vörösbe hajló Marsot is

Teljes bejegyzés »

Amikor én még kicsi voltam

Tegnap Kecskeméten jártam, és találkoztam rég nem látott unokahúgommal, – aki mindössze egy hónappal fiatalabb, mint én, és akivel gyerekkorunkban egymás közelében éltünk. Iskolába is

Teljes bejegyzés »

Doberdó 1.

Magyarok a Nagy Háborúban… A csapattestemhez utaztam. Már harmadszor behívtak, mentem a frontra… A háború már, a harmadik évébe fordult. Ez a katona sorsa. A

Teljes bejegyzés »