Karácsonyi meglepetés

Karácsonyi meglepetés.

A kislányok vették észre, hogy nagy pelyhekben kezdett esni a hó. A kis Jutka az ablakhoz szaladva kiáltott fel: Óvónéni, esik a hó! A Jézuska szánkóval jön ugye?

Marika óvónéni kedvesen megsimogatta a kislány fejét és kedvesen mondta, ha nem olvad el szentestéig, hiszen két nap van még hátra. Az ajtón kopogtak. Balázska anyukája jött fiáért. Jutka és Balázska szomszédok voltak, így a szülők megegyeztek, hol az egyik szülő, hol a másik megy a gyerekekért az óvodába. Balázska nagymamája már régen a közeli Idősek Otthonában élte az életét. Ő maga kérte lányát, vigyék be, szeretne emberek között lenni. Mióta tolókocsiba kényszerült, igaz, ellátta magát ahogy tudta, de nem volt kivel beszélnie egész nap.Csupa fiatalok laktak körülötte. A felnőttek dolgoztak, a gyerekek iskolába, A fiatalokat is mentesíti az egész napos aggódástól.Abban viszont megegyeztek, amint lehet hazaviszik hétvégeken. De, most más a helyzet. Ez a fránya vírus, mindent megváltoztatott. A gyerekek is az óvodában sokat mostak kezet, az anyukákat is és őket is, minden reggel hőmérőztek.

Balázska szólalt meg először: Anyuci! Ugye, haza jön a nagyi karácsonykor? Ígérem, nem adok puszit,nem is ölelem meg, tudom, nagyon kell most vigyázni, nehogy el kapja a vírust! Sajnos, nem kisfiam. Most neki nem szabad eljönni. Ott, a gondozó nénik nagyon vigyáznak rájuk, de, megígérem, küldünk olyan ajándékot, aminek nagyon fog örülni. Én, már tudom is, mi lesz az, felelte a kisfiú.Ez, legyen neked is meglepetés anyuci!A két gyerek összemosolygott és újból anyja felé fordulva megszólalt Balázska:

Azt szeretném kérni, amíg a Jézuska készülődik szenteste, Te, vagy apuci, gyertek velünk egyet sétálni. A többit, majd meglátod!

Közben, Jutkáékhoz értek. A két gyerek ismét összemosolygott, úgy váltak el egymástól. Jutkának,készültek kis barátjával  már nem éltek a nagyszülei, így a kis barátja nagymamáját, olyan pót nagymamának tekintette. Addig, még egészséges volt a Joli néni, sokszor ő vitte mindkettőjüket az óvodába, így természetesen közösen készültek kis barátjával a nagyi meglepetésére. Amint haza értek, mindkét gyerek szobájába sietett. Jutka , egy rajzlapot vett elő, színes ceruzákkal. Került arra gyönyörű fenyőfa, szebbnél szebb díszekkel, szaloncukor. A fa alatt kézen fogva állt, egy kisfiú és egy kislány.

Balázska pedig, a szekrénybe kezdett kutatni, a tavaly kapott Betlehem után. A hó, másnapra sem olvadt wl, sőt, még több esett, így szánkóval indultak el a Balázska apukájával a közeli Idősek Otthonába. Mire apukája kihozta a szánkót, addigra Jutka is ott volt, kezében a karácsonyi rajzzal. A kisfiú kérte apukáját, vigyenek csillagszórót is. Mire az otthonhoz értek, majdnem sötét lett. Ekkor, meggyújtották a csillagszórót, majd Jutka maga előtt tartva a rajzot, elkezdték énekelni a „Mennyből az angyalt” A nénik és bácsik, könnyes szemmel integettek az ablakból.

Mikor befejezték az éneket, a bejárati ajtóhoz tették a Betlehemet a rajzzal együtt. Nem csak integettek, hanem puszit is dobtak a nagymamának.

Mindenki sírtt, mert a többi néni és bácsi is odaképzelte az ablak alá a saját unokáit is.

 

 

 

Benedek Erzsébet
Author: Benedek Erzsébet

Benedek Erzsébet az Irodalmi Rádió szerzője. Benedek Erzsébet néven születtem Miskolcon, iparos családból. Szinte egész életemet Miskolcon étem. 2018-ban költöztem Budapestre, gyermekeimhez.Az irodalom és vers szeretete mindig életem része volt. Írással csak nyugdíjas koromban kezdtem intenzíven foglalkozni. Igaz, már gyermekként is leírogattam, ami gondolataimban megfogant, de csak saját magamnak. Folyamatosan, 2014-től küldözgetek pályázatokat.Fő témáim: A család, hit és a történelem. Szeretem elemezni írásaimban, a történelem milyen hatással van az egyszerű, hétköznapi emberre, valamint, a család életére. Verseim és kisebb esszéim témája is erről szólnak általában.Már gyermekként is szerettem hallgatni szüleim, nagyszülőim élettörténeteit.Úgy, ahogyan múlt az idő felettem is, írásaim is az én korosztályomból került ki. Megihlettek gyermekeim, unokáim, dédunokáim születése is.Mivel 1956-ban voltam 18 éves, valamint átéltem az ötvenes évek diktatúráját, így sok személyes tapasztalattal is találkoztam. Így született meg, az Irodalmi Rádió kiadásában a „GÖRÖNGYÖS ÚT” c. regényem. Ezzel elnyertem az 1956-os Forradalom és Szabadságharc 60. évfordulójára Miskolc város Irodalmi különdíját.Terveim vannak még, kérem a Jóistent, szellemi képességem további megtartására.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Tévedés az életben

Tévedés az életben. Írta: Egyed-Husti Boglárka „Elnézés ez rossz háló kocsi, Önnek a másikba kell átmennie”-közölte a kalauz mikor átnyújtom neki a jegyem. „Most utazom

Teljes bejegyzés »

Teszt

Teszt. Írta: Egyed-Husti Boglárka   Gyönyörű tavaszi nap volt. A panelházak között átsütött a nap, finom meleget árasztva az ott lakóknak és az oda tévedőknek.

Teljes bejegyzés »

Temetői találkozás

Temetői találkozás. Egyed-Husti Boglárka   Pár hónapja halt meg a kolléganőm és megkértem a családját hadd mehessek ki hozzá a temetőbe. Amolyan részvétnyilvánítás miatt. Leírták

Teljes bejegyzés »

Téli reggel

Téli reggel Írta: Egyed-Husti Boglárka Reggel van, mindjárt 7 óra, de még olyan sötét van kint, hogy semmi kedvem se felkelni-se kimenni a hidegbe. Aztán

Teljes bejegyzés »

Telefonhívás

Telefonhívás Írta: Egyed-Husti Boglárka   Felhívott. „Alszol?” „Már nem” „Miért hívtál?” „Egyedül vagy?” „Igen, mint mindig” „De miért fontos ez?” „Hívj vissza és elmondom.” Nem

Teljes bejegyzés »