Ihletre várva

Ha nem írsz ne szenvedj,
Inkább a pihenésnek engedj,
Szeretsz írni de most nem megy?
Pihentesd szíved, lelked,
Hogy feltöltődjön tested,
Akkor nem kell az írást keresned,
Mert ő újra rád talál,
Ismét teret ad annak, hogy írjál,
Ne adj teret a depressziónak,
Mert kritikus lesz a holnap,
Most nehéz a lelkednek,
A szavak is össze keverednek,
Teret adnak a rossz kedvnek,
Adj teret a képzeletnek,
Hogy jobb legyen a lelkednek,
Nem baj ha most nem hív az írás,
Ezért nem te vagy a hibás,
Ez is egy kihívás
Mellyel oly nehéz megküzdeni,
De ettől leszel igazán erős,
Ahogy, fel állsz a mélyből,
Mosolyogva gondolsz vissza,
Hogy a lelked szép, s tiszta.

2020. Március 5.

Toldi Gábor
Author: Toldi Gábor

Toldi Gábor az Irodalmi Rádió szerzője. Toldi Gábornak hívnak, 1988. Január 9-én születtem Szombathelyen (Vas megye). 2018. december 31-én írtam az első verset. Majd 2019. januártól júniusig 13 verset írtam, amiket a Facebook oldalamon és csoportokban osztottam meg. Aztán egyre több barátom, ismerősöm javasolta hogy hozzak létre a facebookon saját vers oldalt, amit meg is tettem 2019. június 30-án lassan már 7 hónapja, azóta 457-en kedvelik az oldalamat. Egy szakmai elismerésem már van. Egy ismerősöm hívta fel a figyelmemet az irodalmi pályázatra, amelyre a tavalyi évben október 27-ig lehetett jelentkezni, melynek címe: EGYÜTT KÖNNYEBB - SEGÍTŐK ÉS SEGÍTETTEK KÖZÖS VILÁGA CÍMMEL hirdettek meg. Ezen a pályázaton 3. helyezesét értem el A KÉZ A KÉZBEN című versemmel, melyet BÁLINT ERIKA színésznő olvasott fel a díjátadón 2019. december 16-án. A zsűri tiszteletbeli elnöke Lackfi János József Attila-díjas író, költő, műfordító volt jelen. A díjazott pályaműveket szakmai zsűri választotta ki, melynek tagjai: Szurovecz Kitti író, Tausz Katalin szociológus, valamint Czégé Imre Pál, az Önállóan lakni - közösségben élni csoport tagja. A díjátadó sajtóközleménye: A beérkezett több mint 50 művet előzsűrizés után három tagú szakmai zsűri értékelte, melynek tagjai: Szurovecz Kitti író, Tausz Katalin szociológus, valamint Czégé Imre Pál, az Önállóan lakni-közösségben élni csoport...

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Mikor majd újra hiszel

Építs templomot lelked összetört darabjaiból, vagy egy üvegházat, melybe fény és meleg szorul. Vonulj vissza oda, ha olykor túl zajos a világ. Kell egy menedék,

Teljes bejegyzés »

Téli este

Horgonyt vetett az este a város fölött. Mintha csak megfeneklett volna, alá a hideg is beköltözött.   Csillagfény nem gyúlt, a felhő útjába állt, de

Teljes bejegyzés »

Az emlék kútja

Vak éj hajol rám, árnyékom kitárja, Halott csillagok sírnak tó vizében. Fagyott idő szálát szövi fonálba, S én a sötétben várok, reményben. Voltál te álmom,

Teljes bejegyzés »

A Végtelen Keresése

    Ó, Teremtő, Te ott fenn, hol csillagok reszketnek, Kik is vagyunk mi, árva porszemek, hogy szólunk Hozzád? E világ tüze, jajongó árnya, nem

Teljes bejegyzés »

Régmúlt karácsonyom

Régmúlt karácsonyom Karácsony napja volt. Jézuskát de vártuk! Kinéztünk ablakon, Mi már szinte láttuk. Egész áldott napon Anyu a konyhában. Apu próbált minket Tartani kordában.

Teljes bejegyzés »

Zord téli estén

Zord téli estén Csikorgó hideg van. Süvít a szél. Fáznak a fák, sírnak. Megjött a tél. Zengés és zúgás hoz Minket lázba. A huzat ajtóstul

Teljes bejegyzés »