Ambivalencia Gondolni akarlak semminek, rossznak, és néha azt remélem, tényleg az vagy. Segít, ha annak érezlek, segít, ha elereszteni szeretnélek, mert az általam alkotott képmás egy méreg. Élet és halál között billeg ez a mérleg, néha olyan jó, mikor bizsereg, néha olyan rossz, mikor nem élek. Megőrjít a kettős érzelem, egyik nap olyan, másik nap ilyen, valamikor csak percek kellenek. És most sem tudom azt mondani, hogy elengedlek. Nagytálya, 2020. augusztus 20. Ég és föld periódusa
Author: Birinyi T. Rebeka
Birinyi T. Rebeka az Irodalmi Rádió szerzője. Életem huszonkét évének több mint a felét az irodalom utálásával töltöttem. Az olvasást unalmasnak, időpocsékolásnak tartottam. Egy épkézláb mondatot sem tudtam leírni. (┬┬﹏┬┬) Középiskolai irodalomtanárom nyitotta fel a szemem az irodalom szépsége felé. És rájöttem, jó dolog az olvasás. A képzelet miatt. Egy fehér papírt látunk csak, rajta fekete betűkkel írt szavakat, ami ránézésre jelentéktelen, unalmas, mégis a jelentésük miatt lesz egy történet, egy könyv. Szemmel nem látni csak pacákat, mégis minden érzékelhető a képzelet terében. Emiatt az érzés miatt írok. Mert, ha van egy magával ragadó story, a valóság és a képzelet határán élek, ez pedig az egyik legszabadabb az érzések között. ui: ha hét évvel ezelőtt szembetalálkoztam volna az utcán mostani énemmel, és leültünk volna kávézgatni, és ilyeneket mondott volna, hogy: “Imádni fogod a szavakat, a jelentésüket, ami miatt imádni fogsz olvasni. Író akarsz majd lenni.” Biztos egy szaftos nevetés alatt köptem volna rá a mogyorós cappuccinom. (●’◡’●)