Apró sóhaj Lüktet a szívem a dobogáson túl, szememből a könny a testemre hull. Beszívom, felszívom, újra bennem él, ha nem szorulna a mellkasom elengedném. Elereszteném, távolodna már végleg! Mert fáj mindenem! A mellkasom, a szívem, de leginkább a lelkem, és Te nem is tudod, mi játszódik le bennem, azt hiszed boldog vagyok, de nem. Szomorú vagyok és sorvadok, apró darabokra esem szét, és félek, a végén a seprűm sem lesz hozzá elég. Egyedül leszek egy lapáttal a kezemben, szétmorzsolt részecskéimmel pedig a kukában végzem. Nagytálya, 2020. augusztus 19. Ég és föld periódusa
Author: Birinyi T. Rebeka
Birinyi T. Rebeka az Irodalmi Rádió szerzője. Életem huszonkét évének több mint a felét az irodalom utálásával töltöttem. Az olvasást unalmasnak, időpocsékolásnak tartottam. Egy épkézláb mondatot sem tudtam leírni. (┬┬﹏┬┬) Középiskolai irodalomtanárom nyitotta fel a szemem az irodalom szépsége felé. És rájöttem, jó dolog az olvasás. A képzelet miatt. Egy fehér papírt látunk csak, rajta fekete betűkkel írt szavakat, ami ránézésre jelentéktelen, unalmas, mégis a jelentésük miatt lesz egy történet, egy könyv. Szemmel nem látni csak pacákat, mégis minden érzékelhető a képzelet terében. Emiatt az érzés miatt írok. Mert, ha van egy magával ragadó story, a valóság és a képzelet határán élek, ez pedig az egyik legszabadabb az érzések között. ui: ha hét évvel ezelőtt szembetalálkoztam volna az utcán mostani énemmel, és leültünk volna kávézgatni, és ilyeneket mondott volna, hogy: “Imádni fogod a szavakat, a jelentésüket, ami miatt imádni fogsz olvasni. Író akarsz majd lenni.” Biztos egy szaftos nevetés alatt köptem volna rá a mogyorós cappuccinóm. (●’◡’●) blog: https://birinyitrebeka.blogspot.com/?zx=b1496d27a15e199
