Arc-nélküli

Arc-nélküli

Gondolatban ajkad keresztezte ajkam,
kezed pihent rajtam,
nevemet suttogtad halkan.

Vállról fehérnemű pántja csúszott,
a végtelen idő csak múlott,
gátlások ajtaja kulcsra csukódott.

Fedetlen bőrön ujjbegyek nyoma,
kecses nyakon egy lágy csók vonala,
az egyetlen fény a polcon egy gyertya.

Tüzel a gyöngyöző homlok,
lassú forráson gyülekeznek a fodrok,
a vízesés fala összehúzódott.

Test a testen pihen,
szuszog a lelkünk kéz a kézben,
búcsúként szundít ajkad az enyémen.

Hamis szemek szemeznek,
nyelvek névtelen neveket ejtenek,
legördül egy orcán egy könnycsepp.

Lángcsóvák árnyéka táncol egy arcon,
furcsa mosoly egy ajakon,
nézem, de nem látom.

Átlátszó tónusú bőr,
érzem a hőt a kezünkből,
mégis a semmi csillog a szemedből.

Nem társul arc a testhez,
se valóság a képzelethez,
csak egy vágy egy személyiséghez.

Gondolatban egy ajak keresztezte ajkam,
egy kéz pihent rajtam,
és a nevemet suttogták halkan.

Debrecen, 2020. november 23.
Ég és föld periódusa
Birinyi T. Rebeka
Author: Birinyi T. Rebeka

Birinyi T. Rebeka az Irodalmi Rádió szerzője. Életem huszonkét évének több mint a felét az irodalom utálásával töltöttem. Az olvasást unalmasnak, időpocsékolásnak tartottam. Egy épkézláb mondatot sem tudtam leírni. (┬┬﹏┬┬) Középiskolai irodalomtanárom nyitotta fel a szemem az irodalom szépsége felé. És rájöttem, jó dolog az olvasás. A képzelet miatt. Egy fehér papírt látunk csak, rajta fekete betűkkel írt szavakat, ami ránézésre jelentéktelen, unalmas, mégis a jelentésük miatt lesz egy történet, egy könyv. Szemmel nem látni csak pacákat, mégis minden érzékelhető a képzelet terében. Emiatt az érzés miatt írok. Mert, ha van egy magával ragadó story, a valóság és a képzelet határán élek, ez pedig az egyik legszabadabb az érzések között. ui: ha hét évvel ezelőtt szembetalálkoztam volna az utcán mostani énemmel, és leültünk volna kávézgatni, és ilyeneket mondott volna, hogy: “Imádni fogod a szavakat, a jelentésüket, ami miatt imádni fogsz olvasni. Író akarsz majd lenni.” Biztos egy szaftos nevetés alatt köptem volna rá a mogyorós cappuccinóm. (●’◡’●) blog: https://birinyitrebeka.blogspot.com/?zx=b1496d27a15e199

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Téli zsivaj a városban

Kémények füstje lassan száll az égre, A háztetőkön dér ül, csillogva, szépen. Hópehely táncol a lámpafénye alatt, Mint apró titok, mit az ég szórogat.  

Teljes bejegyzés »

Kristályba zárt jégcsillag

Fűzfák hajolnak a szélnek alázva, Dér ül az ágon, mint gyöngyök varázsa. A hóesés táncol, puha, fehér fátyol, Napfény csillan rajta, aranyszínű mámor.   Ürgék

Teljes bejegyzés »

Húsvéti vendég

Ez a reggel is úgy kezdődött, mint a többi. Komótosan. Előző este beállította a vekkert fél hatra, bár tudta, sokkal hamarabb felébred magától is. Szerette

Teljes bejegyzés »

A húsvéti nyúl fülecskéje

Tulipánok, gyöngyikék és nárciszok illata árasztotta el a varázslatos tölgyerdő minden kis szegletét. Színeik élettel töltötték meg az addig egyhangú tájat. A Nap újult erővel

Teljes bejegyzés »