Arc-nélküli

Arc-nélküli

Gondolatban ajkad keresztezte ajkam,
kezed pihent rajtam,
nevemet suttogtad halkan.

Vállról fehérnemű pántja csúszott,
a végtelen idő csak múlott,
gátlások ajtaja kulcsra csukódott.

Fedetlen bőrön ujjbegyek nyoma,
kecses nyakon egy lágy csók vonala,
az egyetlen fény a polcon egy gyertya.

Tüzel a gyöngyöző homlok,
lassú forráson gyülekeznek a fodrok,
a vízesés fala összehúzódott.

Test a testen pihen,
szuszog a lelkünk kéz a kézben,
búcsúként szundít ajkad az enyémen.

Hamis szemek szemeznek,
nyelvek névtelen neveket ejtenek,
legördül egy orcán egy könnycsepp.

Lángcsóvák árnyéka táncol egy arcon,
furcsa mosoly egy ajakon,
nézem, de nem látom.

Átlátszó tónusú bőr,
érzem a hőt a kezünkből,
mégis a semmi csillog a szemedből.

Nem társul arc a testhez,
se valóság a képzelethez,
csak egy vágy egy személyiséghez.

Gondolatban egy ajak keresztezte ajkam,
egy kéz pihent rajtam,
és a nevemet suttogták halkan.

Debrecen, 2020. november 23.
Ég és föld periódusa
Birinyi T. Rebeka
Author: Birinyi T. Rebeka

Birinyi T. Rebeka az Irodalmi Rádió szerzője. Életem huszonkét évének több mint a felét az irodalom utálásával töltöttem. Az olvasást unalmasnak, időpocsékolásnak tartottam. Egy épkézláb mondatot sem tudtam leírni. (┬┬﹏┬┬) Középiskolai irodalomtanárom nyitotta fel a szemem az irodalom szépsége felé. És rájöttem, jó dolog az olvasás. A képzelet miatt. Egy fehér papírt látunk csak, rajta fekete betűkkel írt szavakat, ami ránézésre jelentéktelen, unalmas, mégis a jelentésük miatt lesz egy történet, egy könyv. Szemmel nem látni csak pacákat, mégis minden érzékelhető a képzelet terében. Emiatt az érzés miatt írok. Mert, ha van egy magával ragadó story, a valóság és a képzelet határán élek, ez pedig az egyik legszabadabb az érzések között. ui: ha hét évvel ezelőtt szembetalálkoztam volna az utcán mostani énemmel, és leültünk volna kávézgatni, és ilyeneket mondott volna, hogy: “Imádni fogod a szavakat, a jelentésüket, ami miatt imádni fogsz olvasni. Író akarsz majd lenni.” Biztos egy szaftos nevetés alatt köptem volna rá a mogyorós cappuccinom. (●’◡’●)

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A múltamban

Visszatekintek a semmire… A régmúlt időmben, hősi várban laktam, Ez volt a sorsom, sikerült, jól belaktam… A régmúlt időmben, hősi várban laktam. Ez azonban már

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Bogdán László

Rózsa Iván: Bogdán László Mentetted falud, Minden cigányt hiába: Lecsóba ment terv… Budakalász, 2022. augusztus 7. Author: Rózsa Iván Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője.

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Domján Edit

Rózsa Iván: Domján Edit Örök ifjúság… Nem akart öreg lenni: Fiatal maradt… Budakalász, 2022. augusztus 7. Author: Rózsa Iván Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője.

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Zrínyi Miklós

Rózsa Iván: Zrínyi Miklós Sosem tudjuk meg, Vele is „vadkan” végzett: Ember-vadászat… Budakalász, 2022. augusztus 7. Author: Rózsa Iván Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője.

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Csengey Dénes

Rózsa Iván: Csengey Dénes „Európába, De mindahányan!” – mondta, És ifjan hunyt el… Budakalász, 2022. augusztus 7. Author: Rózsa Iván Rózsa Iván az Irodalmi Rádió

Teljes bejegyzés »

Hová távozik a lélek

Mikor apám elhagyott minket, a két öcsém még kicsi volt. Én már betöltöttem a tizenhetet. Anyám a helyi konzervgyárban dolgozott, de hiába vállalt túlórákat nem

Teljes bejegyzés »