Arc-nélküli

Arc-nélküli

Gondolatban ajkad keresztezte ajkam,
kezed pihent rajtam,
nevemet suttogtad halkan.

Vállról fehérnemű pántja csúszott,
a végtelen idő csak múlott,
gátlások ajtaja kulcsra csukódott.

Fedetlen bőrön ujjbegyek nyoma,
kecses nyakon egy lágy csók vonala,
az egyetlen fény a polcon egy gyertya.

Tüzel a gyöngyöző homlok,
lassú forráson gyülekeznek a fodrok,
a vízesés fala összehúzódott.

Test a testen pihen,
szuszog a lelkünk kéz a kézben,
búcsúként szundít ajkad az enyémen.

Hamis szemek szemeznek,
nyelvek névtelen neveket ejtenek,
legördül egy orcán egy könnycsepp.

Lángcsóvák árnyéka táncol egy arcon,
furcsa mosoly egy ajakon,
nézem, de nem látom.

Átlátszó tónusú bőr,
érzem a hőt a kezünkből,
mégis a semmi csillog a szemedből.

Nem társul arc a testhez,
se valóság a képzelethez,
csak egy vágy egy személyiséghez.

Gondolatban egy ajak keresztezte ajkam,
egy kéz pihent rajtam,
és a nevemet suttogták halkan.

Debrecen, 2020. november 23.
Ég és föld periódusa
Birinyi T. Rebeka
Author: Birinyi T. Rebeka

Birinyi T. Rebeka az Irodalmi Rádió szerzője. Életem huszonkét évének több mint a felét az irodalom utálásával töltöttem. Az olvasást unalmasnak, időpocsékolásnak tartottam. Egy épkézláb mondatot sem tudtam leírni. (┬┬﹏┬┬) Középiskolai irodalomtanárom nyitotta fel a szemem az irodalom szépsége felé. És rájöttem, jó dolog az olvasás. A képzelet miatt. Egy fehér papírt látunk csak, rajta fekete betűkkel írt szavakat, ami ránézésre jelentéktelen, unalmas, mégis a jelentésük miatt lesz egy történet, egy könyv. Szemmel nem látni csak pacákat, mégis minden érzékelhető a képzelet terében. Emiatt az érzés miatt írok. Mert, ha van egy magával ragadó story, a valóság és a képzelet határán élek, ez pedig az egyik legszabadabb az érzések között. ui: ha hét évvel ezelőtt szembetalálkoztam volna az utcán mostani énemmel, és leültünk volna kávézgatni, és ilyeneket mondott volna, hogy: “Imádni fogod a szavakat, a jelentésüket, ami miatt imádni fogsz olvasni. Író akarsz majd lenni.” Biztos egy szaftos nevetés alatt köptem volna rá a mogyorós cappuccinóm. (●’◡’●) blog: https://birinyitrebeka.blogspot.com/?zx=b1496d27a15e199

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Szabadon szállva

Hullámzó kék szőnyeg, Ég s felhő szőtte, Rajta fekete foltok, Csilingelő, csipogó hangok. Mi ez? Kérdem, S elképzelt térképem Olasz csizmát lát meg Az atlaszos,

Teljes bejegyzés »

A megbocsátás hajlékony padján

   A megbocsátás hajlékony padján     Ott ülni csak némán és csendesen, hallgatni mások megbocsáthatatlan, alávaló bűneit. Hidd el, talán úgy érdemes! Gyakran ellened

Teljes bejegyzés »

A szöcskék is látták

    A szöcskék is látták   A ráérősen jóleső szeptemberi kiránduláson nem messze a Dunától, hajborzoló langyos szellő igazítja a Vértes közeli utak mentén a

Teljes bejegyzés »

Igazságtalanság

  Az élet igazságtalanságok sora, A kérdés, hogyan reagálunk a rosszra. Elfogadjuk, belenyugszunk, vagy kesergünk, Vagy felvesszük a kesztyűt s csatába megyünk.   A világ

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Lebegés

Rózsa Iván: Lebegés Tisztán, érdek nélkül szeretni: igaz érzés. Hozzásimulni, szerelemből szeretkezni: igaz érzék. E zavaros, felfordult világban embernek maradni: igaz érték. Mindhármat magadban megőrizni:

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Szentjánosbogárka

Rózsa Iván: Szentjánosbogárka A Földön itt-ott pislákol még valahol egy kis szeretet; Éjszaka fénylik, mint valami holdkóros szentjánosbogárka. Szégyelli magát, pedig az emberiség szenvedett már

Teljes bejegyzés »