Ködfátyol és Harmatcsepp

 


Ködfátyol és Harmatcsepp

Ha Te köd vagy az őszi erdőben,
Én harmat az itt élő növényeken.
Részecskéink megegyeznek,
Te mégis könnyed vagy, Én pedig nehezebb.
Létezésed vakítja a szemeket,
miattad utazók tévelyednek el,
de ha valaki ismeri a titkod, tudja,
a „tévedés” félelem nem lehet.
Belőled alakul a Harmatcsepp.
Levegőben élsz, testekre telepedsz,
néha talán túl sokakat is megtévesztesz.
Ez túl kusza, túl zavaros,
Én mégis látható, és tiszta vagyok.
Pára pereg szirom alatt,
fa törzséből faggyú fakad,
lehet könnyem, mi nem apad.
Beszívni, felszívni nem fogom,
gyökereimet nem ezzel táplálom.
Hadd gyülekezzenek egy patakba,
hadd távozzanak, ha eljő a tavasz,
mert ahogy újra kisüt a Nap,
a Ködfátyol lelepleződik,
a Harmatcsepp felszívódik,
és az erdő ismét járható,
hisz az Idő az új Megváltó.

Debrecen, 2020. november 20. - december 4.
Ég és föld periódusa
Birinyi T. Rebeka
Author: Birinyi T. Rebeka

Birinyi T. Rebeka az Irodalmi Rádió szerzője. Életem huszonkét évének több mint a felét az irodalom utálásával töltöttem. Az olvasást unalmasnak, időpocsékolásnak tartottam. Egy épkézláb mondatot sem tudtam leírni. (┬┬﹏┬┬) Középiskolai irodalomtanárom nyitotta fel a szemem az irodalom szépsége felé. És rájöttem, jó dolog az olvasás. A képzelet miatt. Egy fehér papírt látunk csak, rajta fekete betűkkel írt szavakat, ami ránézésre jelentéktelen, unalmas, mégis a jelentésük miatt lesz egy történet, egy könyv. Szemmel nem látni csak pacákat, mégis minden érzékelhető a képzelet terében. Emiatt az érzés miatt írok. Mert, ha van egy magával ragadó story, a valóság és a képzelet határán élek, ez pedig az egyik legszabadabb az érzések között. ui: ha hét évvel ezelőtt szembetalálkoztam volna az utcán mostani énemmel, és leültünk volna kávézgatni, és ilyeneket mondott volna, hogy: “Imádni fogod a szavakat, a jelentésüket, ami miatt imádni fogsz olvasni. Író akarsz majd lenni.” Biztos egy szaftos nevetés alatt köptem volna rá a mogyorós cappuccinóm. (●’◡’●) blog: https://birinyitrebeka.blogspot.com/?zx=b1496d27a15e199

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

35 − = 29

Lelkem tavasza

A magány a legrosszabb társaság. Fájdalmas űrt feszít az ember mellkasába, szívébe sóvárgást csalogatva, elméjébe pedig szüntelenül ugyanazt az arcképet vetítve. Az egyedüllét mindig is

Teljes bejegyzés »

Április

Feketébb az éj, Ezüst a hodfény, S lágy felhők ölén Ringom fénykörén. Lila orgonák, Múltak illatán, Álmodnak elém, Magány éjjelén. Mosolyod érint Hideg csókodban. S

Teljes bejegyzés »

A béke áldozatai

Szénnel rajzolt világban élek. Minden szürke. A felhős égbolt, a kavicsos talaj, a nyugaton vánszorgó hatalmas folyam. A behemót épületek, a köztük közlekedő ormótlan vonat.

Teljes bejegyzés »

adoráció az aggodalomhoz

földig hajolok előtted és hódolok neked ó hatalmas aggodalom teljesen átadtam magam neked  rendelkezz velem mint anyáimmal nemzedékről nemzedékre hisz mindvégig velünk maradsz  irgalmazz ó

Teljes bejegyzés »