Ködfátyol és Harmatcsepp Ha Te köd vagy az őszi erdőben, Én harmat az itt élő növényeken. Részecskéink megegyeznek, Te mégis könnyed vagy, Én pedig nehezebb. Létezésed vakítja a szemeket, miattad utazók tévelyednek el, de ha valaki ismeri a titkod, tudja, a „tévedés” félelem nem lehet. Belőled alakul a Harmatcsepp. Levegőben élsz, testekre telepedsz, néha talán túl sokakat is megtévesztesz. Ez túl kusza, túl zavaros, Én mégis látható, és tiszta vagyok. Pára pereg szirom alatt, fa törzséből faggyú fakad, lehet könnyem, mi nem apad. Beszívni, felszívni nem fogom, gyökereimet nem ezzel táplálom. Hadd gyülekezzenek egy patakba, hadd távozzanak, ha eljő a tavasz, mert ahogy újra kisüt a Nap, a Ködfátyol lelepleződik, a Harmatcsepp felszívódik, és az erdő ismét járható, hisz az Idő az új Megváltó. Debrecen, 2020. november 20. - december 4. Ég és föld periódusa
Author: Birinyi T. Rebeka
Birinyi T. Rebeka az Irodalmi Rádió szerzője. Életem huszonkét évének több mint a felét az irodalom utálásával töltöttem. Az olvasást unalmasnak, időpocsékolásnak tartottam. Egy épkézláb mondatot sem tudtam leírni. (┬┬﹏┬┬) Középiskolai irodalomtanárom nyitotta fel a szemem az irodalom szépsége felé. És rájöttem, jó dolog az olvasás. A képzelet miatt. Egy fehér papírt látunk csak, rajta fekete betűkkel írt szavakat, ami ránézésre jelentéktelen, unalmas, mégis a jelentésük miatt lesz egy történet, egy könyv. Szemmel nem látni csak pacákat, mégis minden érzékelhető a képzelet terében. Emiatt az érzés miatt írok. Mert, ha van egy magával ragadó story, a valóság és a képzelet határán élek, ez pedig az egyik legszabadabb az érzések között. ui: ha hét évvel ezelőtt szembetalálkoztam volna az utcán mostani énemmel, és leültünk volna kávézgatni, és ilyeneket mondott volna, hogy: “Imádni fogod a szavakat, a jelentésüket, ami miatt imádni fogsz olvasni. Író akarsz majd lenni.” Biztos egy szaftos nevetés alatt köptem volna rá a mogyorós cappuccinóm. (●’◡’●) blog: https://birinyitrebeka.blogspot.com/?zx=b1496d27a15e199