Érzelemlánc

Érzelemlánc

Egyre vastagabb vas van körülötted,
egyre vékonyabb érzelmek kavarognak benned,
pedig egyáltalán nem ezt érdemled.
Sűrű lánc tested vonalán,
hálózza nyakad, karod, lábad nyomát.
A súly nehezül,
rozsda pora lelkedben hevül,
az átható érzület irányítás alá kerül.
Kemény a lánc, több kéz is érte feszül,
nyakad, karod, lábad meggyengül,
a bőröd pedig megsebzett.
Zavaros vér csepeg.
Folyékony fájdalom testi és lelki egyvelege,
szoros lánc kegyetlen ereje
fakasztja könnyem.
A fojtogató kezeket el nem tüntethetem,
de szíved béklyóját levehetem.
Nem erővel, nem ingerrel,
súlytalan könnyedséggel.
Küzdök a láncot tartó lakattal,
a zár enged, de nem kattan.
Kulcsom tört a sötét alagútban.
Fájt, de még itt vagyok, és leszek is.
Segítek, de rajtad áll,
hogy levetkőzik-e végleg az érzelemlánc.

Debrecen, 2020. november 5-6.
Ég és föld periódusa
Birinyi T. Rebeka
Author: Birinyi T. Rebeka

Birinyi T. Rebeka az Irodalmi Rádió szerzője. Életem huszonkét évének több mint a felét az irodalom utálásával töltöttem. Az olvasást unalmasnak, időpocsékolásnak tartottam. Egy épkézláb mondatot sem tudtam leírni. (┬┬﹏┬┬) Középiskolai irodalomtanárom nyitotta fel a szemem az irodalom szépsége felé. És rájöttem, jó dolog az olvasás. A képzelet miatt. Egy fehér papírt látunk csak, rajta fekete betűkkel írt szavakat, ami ránézésre jelentéktelen, unalmas, mégis a jelentésük miatt lesz egy történet, egy könyv. Szemmel nem látni csak pacákat, mégis minden érzékelhető a képzelet terében. Emiatt az érzés miatt írok. Mert, ha van egy magával ragadó story, a valóság és a képzelet határán élek, ez pedig az egyik legszabadabb az érzések között. ui: ha hét évvel ezelőtt szembetalálkoztam volna az utcán mostani énemmel, és leültünk volna kávézgatni, és ilyeneket mondott volna, hogy: “Imádni fogod a szavakat, a jelentésüket, ami miatt imádni fogsz olvasni. Író akarsz majd lenni.” Biztos egy szaftos nevetés alatt köptem volna rá a mogyorós cappuccinóm. (●’◡’●) blog: https://birinyitrebeka.blogspot.com/?zx=b1496d27a15e199

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Örökké kislányomnak

Author: Halász Zoltán Nevem Halász Zoltán. 1957-ben születtem Pécsett. Az itt – jellemzően műszaki pályán – ledolgozott 46 év után immár nyugdíjasként szeretnék a mintegy

Teljes bejegyzés »
Versek
Szilágyi Tünde

A világ

E világ annyi szép csodát ígér. Mi mégis  A magunk mikro-világában maradunk.  Lehetnék tudós, vagy híres űrkutató is.  De minenkinek “csak” Tünde-néni vagyok.     Csukva maradt

Teljes bejegyzés »

Nyomodban megyek

NYOMODBAN MEGYEK   Fehér selyempalástját Leterítette már a tél, Hó pereg a fákról, Szélorgona zenél.   Magasban sziporkázik Ezüstös boltozat, Hajlik áttetszőn Ég kékje alatt.

Teljes bejegyzés »

Szívemben a neved

Ahogy beléptél az életembe S nem hagytál elveszni a semmiben Lelkemmel egy olyan világba léptem be, Mit eddig még csak képzeltem. Úgy gondoltam, nem létezhet,

Teljes bejegyzés »

Lélektakaró-3.rész

Az ablak zsalugáterének rései között betüremkedő reggeli fénysugarak elűzték a sötétség gonosz árnyait Restellte, hogy ilyen sokáig aludt, lusta városi ember módjára, s amíg hosszan

Teljes bejegyzés »

Rózsák az asztalon

Edit Szabó : Rózsák az asztalon „Rózsabokor hajlik a domb oldalára”, onnan szedek egy csokorral a babámnak, hogy a két szemével úgy gyönyörködhessen, mindennap láthassa

Teljes bejegyzés »