Érzelemlánc Egyre vastagabb vas van körülötted, egyre vékonyabb érzelmek kavarognak benned, pedig egyáltalán nem ezt érdemled. Sűrű lánc tested vonalán, hálózza nyakad, karod, lábad nyomát. A súly nehezül, rozsda pora lelkedben hevül, az átható érzület irányítás alá kerül. Kemény a lánc, több kéz is érte feszül, nyakad, karod, lábad meggyengül, a bőröd pedig megsebzett. Zavaros vér csepeg. Folyékony fájdalom testi és lelki egyvelege, szoros lánc kegyetlen ereje fakasztja könnyem. A fojtogató kezeket el nem tüntethetem, de szíved béklyóját levehetem. Nem erővel, nem ingerrel, súlytalan könnyedséggel. Küzdök a láncot tartó lakattal, a zár enged, de nem kattan. Kulcsom tört a sötét alagútban. Fájt, de még itt vagyok, és leszek is. Segítek, de rajtad áll, hogy levetkőzik-e végleg az érzelemlánc. Debrecen, 2020. november 5-6. Ég és föld periódusa
Author: Birinyi T. Rebeka
Birinyi T. Rebeka az Irodalmi Rádió szerzője. Életem huszonkét évének több mint a felét az irodalom utálásával töltöttem. Az olvasást unalmasnak, időpocsékolásnak tartottam. Egy épkézláb mondatot sem tudtam leírni. (┬┬﹏┬┬) Középiskolai irodalomtanárom nyitotta fel a szemem az irodalom szépsége felé. És rájöttem, jó dolog az olvasás. A képzelet miatt. Egy fehér papírt látunk csak, rajta fekete betűkkel írt szavakat, ami ránézésre jelentéktelen, unalmas, mégis a jelentésük miatt lesz egy történet, egy könyv. Szemmel nem látni csak pacákat, mégis minden érzékelhető a képzelet terében. Emiatt az érzés miatt írok. Mert, ha van egy magával ragadó story, a valóság és a képzelet határán élek, ez pedig az egyik legszabadabb az érzések között. ui: ha hét évvel ezelőtt szembetalálkoztam volna az utcán mostani énemmel, és leültünk volna kávézgatni, és ilyeneket mondott volna, hogy: “Imádni fogod a szavakat, a jelentésüket, ami miatt imádni fogsz olvasni. Író akarsz majd lenni.” Biztos egy szaftos nevetés alatt köptem volna rá a mogyorós cappuccinóm. (●’◡’●) blog: https://birinyitrebeka.blogspot.com/?zx=b1496d27a15e199