Múló gondolat Távolodok Tőled, ahogy az idő múlik, ahogy a vonat zakatol, messzebb leszek Tőled. Láthatatlan jeleket adtam Neked, túl sokat, hosszú hónapokig sóhajtozott a szívem, sokszor könnyeztem, volt, hogy emiatt nem éltem. Mai napig néha megszorul a torkom egyedül egy kávéval a kezemben, mert tudom, szereted. De két csésze soha nem lesz. Nem lesz és nem is lehetett, mert távolodok tőled. Ahogy az idő múlik, ahogy a vonat zakatol, de messzebb leszek tőled. úton Budapest felé, valahol a bálák között, 2020. július 30. Ég és föld periódusa
Author: Birinyi T. Rebeka
Birinyi T. Rebeka az Irodalmi Rádió szerzője. Életem huszonkét évének több mint a felét az irodalom utálásával töltöttem. Az olvasást unalmasnak, időpocsékolásnak tartottam. Egy épkézláb mondatot sem tudtam leírni. (┬┬﹏┬┬) Középiskolai irodalomtanárom nyitotta fel a szemem az irodalom szépsége felé. És rájöttem, jó dolog az olvasás. A képzelet miatt. Egy fehér papírt látunk csak, rajta fekete betűkkel írt szavakat, ami ránézésre jelentéktelen, unalmas, mégis a jelentésük miatt lesz egy történet, egy könyv. Szemmel nem látni csak pacákat, mégis minden érzékelhető a képzelet terében. Emiatt az érzés miatt írok. Mert, ha van egy magával ragadó story, a valóság és a képzelet határán élek, ez pedig az egyik legszabadabb az érzések között. ui: ha hét évvel ezelőtt szembetalálkoztam volna az utcán mostani énemmel, és leültünk volna kávézgatni, és ilyeneket mondott volna, hogy: “Imádni fogod a szavakat, a jelentésüket, ami miatt imádni fogsz olvasni. Író akarsz majd lenni.” Biztos egy szaftos nevetés alatt köptem volna rá a mogyorós cappuccinom. (●’◡’●)