Szomorú fűz Szomorú fűz hajol a felszínre, hosszú, nehéz ágai húzzák lefele. Évtizedek történéseit hordozza, látta, érezte, tapasztalta, s talán a jövőt is megjósolja: egyre hosszabb lesz, egyre nehezebb, törzséből a forgács már repedez. Levelek hullanak, bensője korhad, szíve pedig megtörik. Elfogyott a tápanyag, nincs több napfény. Egyszerűen elmúlik. Föld alatt emlékeznek csak a gyökerek. Könnyezne, sírna, szomorkodna, meghajolna újra, ha kihajtana. úton haza Budapestről, 2020. július 30. Ég és föld periódusa
Author: Birinyi T. Rebeka
Birinyi T. Rebeka az Irodalmi Rádió szerzője. Életem huszonkét évének több mint a felét az irodalom utálásával töltöttem. Az olvasást unalmasnak, időpocsékolásnak tartottam. Egy épkézláb mondatot sem tudtam leírni. (┬┬﹏┬┬) Középiskolai irodalomtanárom nyitotta fel a szemem az irodalom szépsége felé. És rájöttem, jó dolog az olvasás. A képzelet miatt. Egy fehér papírt látunk csak, rajta fekete betűkkel írt szavakat, ami ránézésre jelentéktelen, unalmas, mégis a jelentésük miatt lesz egy történet, egy könyv. Szemmel nem látni csak pacákat, mégis minden érzékelhető a képzelet terében. Emiatt az érzés miatt írok. Mert, ha van egy magával ragadó story, a valóság és a képzelet határán élek, ez pedig az egyik legszabadabb az érzések között. ui: ha hét évvel ezelőtt szembetalálkoztam volna az utcán mostani énemmel, és leültünk volna kávézgatni, és ilyeneket mondott volna, hogy: “Imádni fogod a szavakat, a jelentésüket, ami miatt imádni fogsz olvasni. Író akarsz majd lenni.” Biztos egy szaftos nevetés alatt köptem volna rá a mogyorós cappuccinóm. (●’◡’●) blog: https://birinyitrebeka.blogspot.com/?zx=b1496d27a15e199