Nyolc boldogság
Boldogok akik sírnak
Mert Ők megvigasztaltatnak
Nem famfárok keltik utad
Únott eső kopog ásítva a télre
Még arcát is elrejti bunda melegébe
Hogy ne keljen hadba szállni
A passzív jelen álgondjait kergetni
S, hogy kilépve a fényre
Megmutathasd magad
Szakadt. Kopott háló kezedben
Mely már csak pókhálóként
Folyhatja körbe az emberiség
Könyvtárrá duzzadt történetét
S tükörképében megláthatod
Utunk Göncöl szekerét.
Author: Hutás Mihály
Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért. Művészportré a szerzővel: