Hazaérsz az üres lakásba, fáradtam, végre, hogy itthon vagy!, de akkor még semmi…
Ez a nap is eltelt…
Lepakolsz, szusszansz egyet, végiggondolod, mit is kéne ma még csinálni, levetkőzöl, esetleg elnyúlsz a fotelben, de még akkor is: semmi.
Megmelegíted az ennivalódat, megterítesz.
No, akkor már szorítani kezd valami.
Kezd elszorulni a torkod….
Leülsz az asztalhoz, leülsz az asztal egyik végébe és akkor…. Akkor felnézel a tányérodból, nézed az asztal másik végét és… és meglátod, mintha még nem láttad volna, hogy a szék üres.
Üres…, most is üres. Már két hónap telt el, de most egyszerre ráébredsz, hogy ezután ez már mindig így lesz. Egyedül ülsz az asztalnál…
Mert aki ott ült veled szemben, nincs többé!
Nincs többé!!!
(Istenem, ez a két szó is csak olyan, mint a többi… Ki tette ezt velük, ezzel a két szóval, hogy ennyire bántani tudjanak??!!)
Nincs többé, akivel annyi éven át ültél az asztalnál, akivel ültetek először ketten, aztán már a gyerekekkel.
Magad maradtál…
Akkor a gyomrod hirtelen összeszorul, elerednek a könnyeid… és hajtogatod magadban: mindig így lesz…., nincs mit tenni, mindig így lesz…, nem jön vissza többé.
Nem jöhet vissza többé…
De enni kell, egyedül is enni kell, ha élni akarsz. Le kell nyelni azt a pár falatot, nem kell átnézni az asztal másik oldalára, le kell nyelni….
Le kell nyelni, jár az a kis öröm, segít az a néhány falat, segít majd az idő.
Segít majd az idő?
Enni kell…
Enni kell!
Nem kell átnézni az asztal üres végére…
Author: Pete Margit
Pete Margit az Irodalmi Rádió szerzője. Pete Margit a születési nevem, írásaimat ezen a néven teszem közzé. Lakóhelyem Polgár. Valójában minden életkoromban foglalkoztam írással, eleinte leginkább az „asztalfióknak” írtam. Családfakutatás után kezdtem el rendszeresen írni. Először családunk sorstörténeteit vetettem papírra, saját célra. Amióta életkörülményeim lehetővé teszik, egyre gyakrabban írok, mostanában leginkább verseket. 2008-tól jelentek meg írásaim, először az Accordia kiadó antológiáiban, később a Poet internetes versoldal kiadványaiban. Verseimet a Poet.hu-n, és a Facebookon publikálom. Verseimmel többször sikeresen szerepeltem versíró pályázatokon. Alkotásaim több alkalommal elhangzottak különböző rendezvényeken, és megjelentek helyi újságokban is. Az utóbbi időben sok gyermekverset írok, számomra is rejtélyes indíttatásból. (2012 -ben, egy országos gyerekvers-pályázaton 3. helyezést ért el egyik mondókám - Napsoroló mondóka -. Gyermekverseimre kiírt rajzpályázaton, és helyi iskolákban kisiskolások készítettek rajzokat. Ezeket a 2020-ban, az Irodalmi Rádiónál megjelenő kötetemhez felhasználtam. A gyerekeknek szóló verseimnél arra törekszem, hogy dallamossággal, humorral, érdekes „történésekkel” ébren tartsam a fiatal korosztály figyelmét. Szókincsüket verseim által próbálom gyarapítani. Kicsiknek szóló alkotásaimat unokáimon, és a környezetemben élő emberpalántákon tesztelem. Kedvelem a nyelvi játékokat, szójátékokat, felnőtteknek és gyerekeknek írt verseimben egyaránt. Szeretem a humort, és az életet – ahogy telnek az évek, egyre jobban. Saját magam alkotta mottóm: Ha írni akarsz élj, ha élni...
