Vízimentő Nem tudlak elengedni, míg a kételyek tengerében fulladozok, mert mentőövem az Igazság, mit csak a Te kezedből fogadhatok. Addig vergődöm, addig úszom, míg le nem dobod. Mert le kell dobnod! És én megfogom, megmarkolom, Te pedig felhúzol. Mert ez kell nekünk. Nem külső ráhatás vagy benyomás, csak Te és Én, senki más. Ez a mi titkunk, a mi világunk, egy olyan feszültségünk, amit megoldunk, őszintén feloldunk. Ha Neked szükséges, visszalökhetsz az apályba, a mentőöved ott lesz, velem lesz, a felszínen vele könnyedén lebeghetek. Nagytálya, 2020. október 28. Ég és föld periódusa
Author: Birinyi T. Rebeka
Birinyi T. Rebeka az Irodalmi Rádió szerzője. Életem huszonkét évének több mint a felét az irodalom utálásával töltöttem. Az olvasást unalmasnak, időpocsékolásnak tartottam. Egy épkézláb mondatot sem tudtam leírni. (┬┬﹏┬┬) Középiskolai irodalomtanárom nyitotta fel a szemem az irodalom szépsége felé. És rájöttem, jó dolog az olvasás. A képzelet miatt. Egy fehér papírt látunk csak, rajta fekete betűkkel írt szavakat, ami ránézésre jelentéktelen, unalmas, mégis a jelentésük miatt lesz egy történet, egy könyv. Szemmel nem látni csak pacákat, mégis minden érzékelhető a képzelet terében. Emiatt az érzés miatt írok. Mert, ha van egy magával ragadó story, a valóság és a képzelet határán élek, ez pedig az egyik legszabadabb az érzések között. ui: ha hét évvel ezelőtt szembetalálkoztam volna az utcán mostani énemmel, és leültünk volna kávézgatni, és ilyeneket mondott volna, hogy: “Imádni fogod a szavakat, a jelentésüket, ami miatt imádni fogsz olvasni. Író akarsz majd lenni.” Biztos egy szaftos nevetés alatt köptem volna rá a mogyorós cappuccinóm. (●’◡’●) blog: https://birinyitrebeka.blogspot.com/?zx=b1496d27a15e199