Jutalomcsont

Kis város, kis rendőrőrs, kisbeosztású rendőr, hatalmas Egó.

Családunk többsége nem szimpatizál az Egóval, de ezt semmiért el nem árulnánk neki.

Nyári hőség, punnyadnak a növények, aki teheti vízparton hűsöl. Az utcánk szinte üres.

Kitárva az őrs ajtaja, kapuja. Ilyen melegben még az Egó is legszívesebben szenderegne egyet az ütött-kopott íróasztal mögött. Nem teheti, ügyeletben van.

Unalmában teszeget a szunnyadó akták között, mikor besurran egy huncut kis tacskó a kitárt ajtón. Kedves gombszeme felméri a terepet, majd az íróasztal alatti két lábat veszi célba. Hátsó láb felemel, gyors csurrantás és mint aki tudja, hogy fontos ember volt a célpont, sebesen kitrappol.

Mire az Egó megérzi, hogy valami meleg csurog a cipőjébe, már csak a vidáman trappoló és a farkával tikk-takkoló kutyahátsót látja. Futna utána, de a cuppogó cipő kicsit hátráltatja, no meg a hőség is lelassítja.

Ui.: Az öcsém még aznap délután arc rándulás nélkül hallgatja végig az Egó dühös ígérgetését, hogy csak egyszer kapja a kezébe azt a kis sz@….házit, no meg a gazdáját!

 

Egy hatalmas csülök csont és egy meleg simogatás a buksira. A kicsi tacskó nem érti, ma este miért e bőség. Már rég elfelejtette hol járt kora délután!

Az öcsém nem felejtette el.

G. Nagy Éva
Author: G. Nagy Éva

G. Nagy Éva az Irodalmi Rádió szerzője. Mint tudjuk az életünk útján mindig változunk. Jelenleg ez vagyok én, röviden:"Nagymamaként, mégis teljes vitalitással élem az életem. Erőm a tengerrel mérhető, a jövőbe vetett hitem óceánnyi, szeretetem végtelen. Egy 10 éves Csillagszemű, egy 7 éves Kópé, egy 5 éves Pillangó és egy 2 éves Babszem a szemem fénye. Nyugdíjasként, az életemmel és a világgal kibékülve élem napjaimat, szintén nyugdíjas, - de nem öreg - férjemmel. Lányom, fiam szerető társukkal már befutottak a karrier útján. Messze élnek tőlünk, de a távolság legyőzhető. Nagymamaként 10 éve építgetem én is a magam nagymamai-karrierjét, ami ugye sosem késő. Még csak 5 éve, hogy a Teremtő elkezdett rám felfigyelni, és hogy legyen mivel megajándékozni az unokáimat, küldi a meséket, verseket. Nekem csak le kell írnom."

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

75 + = 83

Felhők felett…

  Olyan volt az egész, mint egy álom. Még a szavakat is alig találom, Minden úgy történt, ahogy képzeltem S tényleg azt a varázslatot éreztem.

Teljes bejegyzés »

Pünkösd előtt

Edit Szabó : Pünkösd előtt Ó édes Istenem, add meg kegyelmedet, add a te hatalmadat. Tudom hogy jó veled, melletted Szent lehet, fenséges hited alatt.

Teljes bejegyzés »

A kunyhóban

Emily mindig arról álmodozott hogy belegázol a combját simogató vízbe közben kagylót gyűjt vacsora lesz belőle Lars közben a kunyhóban regényt ír vagy egy festményen

Teljes bejegyzés »

Peti-gyerek kesergője

Peti-gyerek kesergője. Dolgozni szépen…szike a kézben…úgy érdemes Remény a fényben…felkészülve tettrekészen…már nem félelmetes Degy változást tekintni…szakmai dicséretet kivívni kellemetes De mezitláb járni a hóban…hamisan fecsegni

Teljes bejegyzés »

Pince

Le kéne menni a pincébe, már rég voltam lent. Sajnos csak dobálom be a sok lomot, nyűgöt és gondot. Dehogy akarok én lemenni oda. De

Teljes bejegyzés »