Sorsom

Bűnösnek születtem,

nem vagyok szeplőtlen,

keresztem „Évaként” cipelem.

Nomen est omen.

Bugyromat rám rakták.

Bírom-e? rám hagyták.

Viseljem egyedül sorsomat,

mondták, tartsd oda arcodat.

Nem volt, ki simogat,

szomjaztam becéző szavakat!

Rögön, ha elestem,

fejemet emeltem,

fröcsköltek sarakat,

tisztára ki mosdat?

Vágytam a jót tenni,

szívemet osztani,

elvették lelketlen,

kifosztva remegtem.

Harcomat felvettem,

ez volt ám küzdelem!

Szavaim kilőttem,

gerincem nem törtem.

Mégis osztottam szüntelen,

szilánkokra tördeltem,

jussát mindenki megkapta,

lelkem így akarta.

 

És akkor jött Ő,

a megmentő.

Azt mondta, itt vagyok!

Több terhet nem adok,

arcodat emeld felém,

utadon leszek a fény!

Két kezét kitárta,

sorsom szívébe bezárta,

keresztem könnyítette,

lelkem elcsendesítette,

szilajságom zabolázta,

sebeim gyógyította.

 

Itt van most énvelem,

nincsen már küzdelem.

Imámat érte éneklem,

szívemből kérlelem,

 

szeress, óh, Istenem!

 

G. Nagy Éva
Author: G. Nagy Éva

G. Nagy Éva az Irodalmi Rádió szerzője. Mint tudjuk az életünk útján mindig változunk. Jelenleg ez vagyok én, röviden:"Nagymamaként, mégis teljes vitalitással élem az életem. Erőm a tengerrel mérhető, a jövőbe vetett hitem óceánnyi, szeretetem végtelen. Egy 10 éves Csillagszemű, egy 7 éves Kópé, egy 5 éves Pillangó és egy 2 éves Babszem a szemem fénye. Nyugdíjasként, az életemmel és a világgal kibékülve élem napjaimat, szintén nyugdíjas, - de nem öreg - férjemmel. Lányom, fiam szerető társukkal már befutottak a karrier útján. Messze élnek tőlünk, de a távolság legyőzhető. Nagymamaként 10 éve építgetem én is a magam nagymamai-karrierjét, ami ugye sosem késő. Még csak 5 éve, hogy a Teremtő elkezdett rám felfigyelni, és hogy legyen mivel megajándékozni az unokáimat, küldi a meséket, verseket. Nekem csak le kell írnom."

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Álmatlan álmok

Álmaidban álmodozol álmatlan álmok álmairól, váratlan fájdalmak átkairól, vetetlen ágyak lányairól.   Látod az élet halálos vágyát, átkozott hajnal vöröslő házát. Látod a csendet, az

Teljes bejegyzés »

Hamar az ágyba!

A halkan szitáló hó lassan belepte az erdőt. Napról napra hosszabbak lettek a jégcsapok. Az állatok már rég elfoglalták téli vackukat. Legtöbbjük megtöltötte éléskamráját, és

Teljes bejegyzés »

Az igazi Karácsony

Halkan lépett be december havába, szinte észrevétlenül. Úgy ölel át bennünket, csendesen és melegen, mint puha, fehér hótakaró az erdőt, a földeket, az álmos falvakat,

Teljes bejegyzés »

A szeretet fénye

A szeretet fénye   A szeretet fényére vártunk, A hit, a remény és az öröm után. A templom előtti téren álltunk Várva felcsap ma a

Teljes bejegyzés »

Lennék…

Lennék neked a dallam ébredésedben. Lennék a harmat lábad alatt friss fűben. Lennék a kék az ég színében. Lennék a sárga a Nap fényében. Lennék

Teljes bejegyzés »

Legyél az álmodó

Legyél hajnali harmatcsepp a zöld fűszálon. Zümmögő rét fölött, tovatűnő felhőálom. Legyél a szivárvány hídjának ibolya lángja. Fagyos teleken izzó, meleg kályha. Legyél rigófütty, csőrében

Teljes bejegyzés »