Bűnösnek születtem,
nem vagyok szeplőtlen,
keresztem „Évaként” cipelem.
Nomen est omen.
Bugyromat rám rakták.
Bírom-e? rám hagyták.
Viseljem egyedül sorsomat,
mondták, tartsd oda arcodat.
Nem volt, ki simogat,
szomjaztam becéző szavakat!
Rögön, ha elestem,
fejemet emeltem,
fröcsköltek sarakat,
tisztára ki mosdat?
Vágytam a jót tenni,
szívemet osztani,
elvették lelketlen,
kifosztva remegtem.
Harcomat felvettem,
ez volt ám küzdelem!
Szavaim kilőttem,
gerincem nem törtem.
Mégis osztottam szüntelen,
szilánkokra tördeltem,
jussát mindenki megkapta,
lelkem így akarta.
És akkor jött Ő,
a megmentő.
Azt mondta, itt vagyok!
Több terhet nem adok,
arcodat emeld felém,
utadon leszek a fény!
Két kezét kitárta,
sorsom szívébe bezárta,
keresztem könnyítette,
lelkem elcsendesítette,
szilajságom zabolázta,
sebeim gyógyította.
Itt van most énvelem,
nincsen már küzdelem.
Imámat érte éneklem,
szívemből kérlelem,
szeress, óh, Istenem!
Author: G. Nagy Éva
G. Nagy Éva az Irodalmi Rádió szerzője. Mint tudjuk az életünk útján mindig változunk. Jelenleg ez vagyok én, röviden:"Nagymamaként, mégis teljes vitalitással élem az életem. Erőm a tengerrel mérhető, a jövőbe vetett hitem óceánnyi, szeretetem végtelen. Egy 10 éves Csillagszemű, egy 7 éves Kópé, egy 5 éves Pillangó és egy 2 éves Babszem a szemem fénye. Nyugdíjasként, az életemmel és a világgal kibékülve élem napjaimat, szintén nyugdíjas, - de nem öreg - férjemmel. Lányom, fiam szerető társukkal már befutottak a karrier útján. Messze élnek tőlünk, de a távolság legyőzhető. Nagymamaként 10 éve építgetem én is a magam nagymamai-karrierjét, ami ugye sosem késő. Még csak 5 éve, hogy a Teremtő elkezdett rám felfigyelni, és hogy legyen mivel megajándékozni az unokáimat, küldi a meséket, verseket. Nekem csak le kell írnom."
