Vers klub

Fülünket hegyezve ülünk a kis asztal körül,

szívünk-lelkünk kitárva,

s ha belekortyolunk a teánkba,

máris elkövetünk egy szentségtörést,

hisz K. Dorottya olvas fel épp.

 

Saját gondolatait önzetlen osztogatja,

szavait hol felsorakoztatja,

hol összeönti egy kupacba,

majd csettintve, könnyedén – ami az ifjúság sajátja –

mint szobrász a szobrot, versnek megformázza.

 

Ilyen egyszerűen. Neki ez ennyi.

Felrázza vele benső énemet,

ami amúgy is kétellyel teli.

Mitől megy neki ily könnyeden?

Nekem pedig mitől csiga módon, oly öregesen?

 

A válasz egyszerű, ő a fiatal. S míg olvas, azalatt

agysejtjeim száguldoznak, mint gyorsvonat.

Segíts! Találd már meg rá a legjobb kifejezést!

Az, hogy „művészi” ez itt nem elég. S hopp! Itt van

a nyelvemen, nem más ez, mint egy „magasabb röptű értelem”.

 

Saját szavait több mókás fintorral kíséri,

kicsit hadar, mint ki előbb akar a végére elérni,

aztán elhallgat, mosollyal körbenéz.

S bennem – rám nem jellemzően – minden elnémul.

Mi volt ez, mi ez az egész?

 

A kérdések egyre hangosabban teret követelnek,

saját gyűjtötte szókupacából, puzzleként,

hogy tudta összerakni e tiszta verset? Ki csomagolta neki

a hamubasült mellé az istenáldotta tehetséget?

Végre felvillan a fény a gyötört agysejtjeimnek:

 

hisz ezt hívják költészetnek.

 

G. Nagy Éva
Author: G. Nagy Éva

G. Nagy Éva az Irodalmi Rádió szerzője. Mint tudjuk az életünk útján mindig változunk. Jelenleg ez vagyok én, röviden:"Nagymamaként, mégis teljes vitalitással élem az életem. Erőm a tengerrel mérhető, a jövőbe vetett hitem óceánnyi, szeretetem végtelen. Egy 10 éves Csillagszemű, egy 7 éves Kópé, egy 5 éves Pillangó és egy 2 éves Babszem a szemem fénye. Nyugdíjasként, az életemmel és a világgal kibékülve élem napjaimat, szintén nyugdíjas, - de nem öreg - férjemmel. Lányom, fiam szerető társukkal már befutottak a karrier útján. Messze élnek tőlünk, de a távolság legyőzhető. Nagymamaként 10 éve építgetem én is a magam nagymamai-karrierjét, ami ugye sosem késő. Még csak 5 éve, hogy a Teremtő elkezdett rám felfigyelni, és hogy legyen mivel megajándékozni az unokáimat, küldi a meséket, verseket. Nekem csak le kell írnom."

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ahol a mesék kezdődnek

Edit Szabó : Ahol a mesék kezdődnek Nem látom a mesémnek kezdetét, csak ha a föld felett lebeghetnék, szeretném bejárni a Föld tekét, melynek tetején

Teljes bejegyzés »

Augusztus leánya

Edit Szabó : Augusztus leánya Augusztusban nyílik minden virág, tündöklő szépségeket lát a világ, piros rózsák kúsznak és nyár derekán kividul erdőn-mezőn minden leány. Virágerdő

Teljes bejegyzés »

Gondolsz-e néha rám

(Senrjon csokor) Gondolsz-e még néha rám? Jut-e még eszedbe múlt-részlet. Sorsunk mivé lett? Gondolsz-e még néha rám? Eszedbe jut-e múlt, mint rege. Élet, csak csendes.

Teljes bejegyzés »

Naplementében…

Már én sem harcolni, sem győzni nem akarok, Tudomásul veszem, a nappalok halandók… Mi vagyok a világban… arc nélküli senki, Az utcán sem köszönnek, de

Teljes bejegyzés »

A múltamban

Visszatekintek a semmire… A régmúlt időmben, hősi várban laktam, Ez volt a sorsom, sikerült, jól belaktam… A régmúlt időmben, hősi várban laktam. Ez azonban már

Teljes bejegyzés »