Fülünket hegyezve ülünk a kis asztal körül,
szívünk-lelkünk kitárva,
s ha belekortyolunk a teánkba,
máris elkövetünk egy szentségtörést,
hisz K. Dorottya olvas fel épp.
Saját gondolatait önzetlen osztogatja,
szavait hol felsorakoztatja,
hol összeönti egy kupacba,
majd csettintve, könnyedén – ami az ifjúság sajátja –
mint szobrász a szobrot, versnek megformázza.
Ilyen egyszerűen. Neki ez ennyi.
Felrázza vele benső énemet,
ami amúgy is kétellyel teli.
Mitől megy neki ily könnyeden?
Nekem pedig mitől csiga módon, oly öregesen?
A válasz egyszerű, ő a fiatal. S míg olvas, azalatt
agysejtjeim száguldoznak, mint gyorsvonat.
Segíts! Találd már meg rá a legjobb kifejezést!
Az, hogy „művészi” ez itt nem elég. S hopp! Itt van
a nyelvemen, nem más ez, mint egy „magasabb röptű értelem”.
Saját szavait több mókás fintorral kíséri,
kicsit hadar, mint ki előbb akar a végére elérni,
aztán elhallgat, mosollyal körbenéz.
S bennem – rám nem jellemzően – minden elnémul.
Mi volt ez, mi ez az egész?
A kérdések egyre hangosabban teret követelnek,
saját gyűjtötte szókupacából, puzzleként,
hogy tudta összerakni e tiszta verset? Ki csomagolta neki
a hamubasült mellé az istenáldotta tehetséget?
Végre felvillan a fény a gyötört agysejtjeimnek:
hisz ezt hívják költészetnek.
Author: G. Nagy Éva
G. Nagy Éva az Irodalmi Rádió szerzője. Mint tudjuk az életünk útján mindig változunk. Jelenleg ez vagyok én, röviden:"Nagymamaként, mégis teljes vitalitással élem az életem. Erőm a tengerrel mérhető, a jövőbe vetett hitem óceánnyi, szeretetem végtelen. Egy 10 éves Csillagszemű, egy 7 éves Kópé, egy 5 éves Pillangó és egy 2 éves Babszem a szemem fénye. Nyugdíjasként, az életemmel és a világgal kibékülve élem napjaimat, szintén nyugdíjas, - de nem öreg - férjemmel. Lányom, fiam szerető társukkal már befutottak a karrier útján. Messze élnek tőlünk, de a távolság legyőzhető. Nagymamaként 10 éve építgetem én is a magam nagymamai-karrierjét, ami ugye sosem késő. Még csak 5 éve, hogy a Teremtő elkezdett rám felfigyelni, és hogy legyen mivel megajándékozni az unokáimat, küldi a meséket, verseket. Nekem csak le kell írnom."
