Úttalan utakon
Úttalan utakon járok,
Megbotlok, majd felállok
A lefagyott jeges úton
Segítségért kiáltok
Sarki szél csap szemembe
Már az orromig sem látok
A természet légvétele leállt
Az eltévedt ember
Úgy érzékeli egy
Elátkozott világban jár
Ez a szomorú téli hangulat
Uralja a ma emberének
Szívét és magányos lelkét
Mert tetszhalottá
Vált az emberi gondolat
Hol maradt a hit remény
Hol maradt a szeretet
Zsákba vartak ifjú titanok
Hogy gátlástalanul
Tapossanak az elfáradt lelkekbe
Hogy a jégcsapok feloldása után
Hatalmukba ejthessék
Egóik nagy büszkeséggel
Isten képébe rejthessék.
Author: Hutás Mihály
Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért. Művészportré a szerzővel: