NINCS TÖBB ELADÓ LÁNY?

Elhamvadt a parázs,

nincs ki tüzet rakjon,

aki tűzifákat

baltával aprítson.

Nincs már sütés-főzés

szorgos kezek nyomán;

nem készül húsvétra

sok szép hímes tojás.

Gémes kútnak ága

mered a magasba;

nincs ki tiszta vizet

felhúzza hajnalba’.

Locsoló legények

elkerülik házam,

pedig nem is oly rég

pálinkát kínáltam.

Százával hímeztem

piros tojásokat,

tudták, ki korán jön,

sok szépből válogat.

Hetedhét határba

elterjedt a híre,

egymást noszogatták,

„Locsolkodni gyere

három hajadonhoz!”

Máskor is benéztek,

jöttek háztűz-nézni

szorgalmas legények.

Lányim férjhez mentek,

nem füstöl már kémény,

magamban maradtam

nem jön többé legény.

Nincs több sürgés-forgás

piciny kis konyhámban.

Egyre lassúbb lettem,

végül is megálltam.

Hanem ahogy telnek-

múlnak egyre évek,

pöttöm unokákból

lőn fehércselédek.

Nagy a sürgés-forgás,

füstölt sonka, kolbász;

Bodri kutya vakkant,

lábak között bóklász.

Csattog a kis balta,

megtelik a kamra.

Szakajtóban tojás

kerül az asztalra.

Ellesik a fortélyt.

Hallgatják a rejtélyt,

hímes tojás révén

varázslatos Erdélyt.

Nagyanyó sóhajtott.

Egy könnycsepp csillogott!!!

Ragyogó szemébe

talán porszem hullott?

B. Moravetz Edith
Author: B. Moravetz Edith

B. Moravetz Edith az Irodalmi Rádió szerzője. 1945. március 4-én születtem Grazban. A világháború végén szüleimmel visszatértem Erdélybe, Besztercére. Itt nevelkedtem csodás környezetben, három öcsémmel, szerény körülmények között, de szerető családi körben. Édesapánk tragikus hirtelenséggel fiatalon meghalt, ekkor Édesanyánk úgy döntött, hogy repatriálását kéri gyermekeivel nagyszüleinkhez. Így kerültem érettségi után Budapestre, ahol 21 évesen férjhez mentem, három csodálatos leányom született. Boldogságomnak tizenkilenc év után válásom vetett véget. Ezután gyermekeimet egyedül neveltem. 1991-ben újra remény költözött szívembe, ekkor kötöttük össze második férjemmel életünket. Egymás megbecsülésében, szeretetben örülünk tizenkét unokánknak, és három dédunokánknak. 1985-ben kezdtem írni visszaemlékezéseimet, prózában. „Miért” címmel 70. születésnapomra magánkiadásban jelentettem meg, szűk családi és baráti körnek. 2014-ben elvégeztem a Jobb agyféltekés rajztanfolyamot, melynek hatására portrékat rajzoltam; ekkor kezdtem el a versírást is… Szeretek olvasni, szeretem a művészetet, lenyűgöz a természet varázsa. Nem tanultam írni, gondolataim felbukkannak, ki kell írnom magamból lelkem rezdüléseit, le kell írnom gyermekkorom emlékeit, a mesevilágot, melyet Erdély személyesít meg számomra, hadd ismerjék meg azok is, akik még soha nem jártak arra. Vagy elég egy szó, egy mondat, a napfelkelte, a szellő, amint titkokat súg a falevélnek, a gyermek kacaja, két öreg kéz, mely egymásba fonódik, a padon ülő kismama; bennem érzelmeket indít, s addig...

Megosztás
Megosztás

4 válasz

  1. Kedves Edithke!
    Nagyon megnyerő, szép, kifejező vers, gratulálok hozzá!
    Kellemes Húsvéti ünnepeket kívánok neked, Lacinak és egész családotoknak!

    1. Kedves Géza!
      Hálásan köszönöm látogatásodat, s kedves véleményedet!
      Köszönöm a jókívánságaidat! Mi is hasonlóképpen kívánunk áldott, békés húsvéti ünnepeket! Szeretettel Edit és Laci

  2. Kedves Edith!

    Én még új vagyok itt és ama szerencsében lehetett részem, hogy blogszerzőként legelsőnek e verset olvashattam. Nagyon szép, nagyon kifejező, rendkívül érzékinek találom! 🙂 Nem is volt szükségem hozzá külön fantáziára, magam előtt láttam az összes történést szép sorjában, amint azok következtek
    Kellemes Húsvéti Ünnepet Kívánok! 🙂

    1. Kedves Facilia!
      Nagy örömömre szolgál, hogy épp az én ma született versemet olvastad! Külön boldogság, hogy ilyen kedves szavakkal véleményezted. Igen, verseimre jellemző, hogy igyekszem közel kerülni az olvasó lelkéhez! Meghitt hangulatot teremteni magam körül, szeretetet árasztani, s ha lehetséges, láttatni a fényt, a reményt.
      Köszönöm jókívánságaidat!
      Kívánok én is Áldott, Békés Húsvéti Ünnepeket szeretettel! Edit

Hozzászólás a(z) B. Moravetz Edith bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

17 + = 23

Ne búsuljon az élet

Ne búsuljon értünk a csalfa élet, Adjon még, ezerszer kiküzdött szépet. Lobbantsa fényébe szívünk zugait, Látva lássam apró mozdulataid. Mely múló napjaim símogatása, Minden csóktalanságom

Teljes bejegyzés »

Álomváró

Este van. Vár az ágy. Egy plüssmalac röfög. A tej is megalszik, falevél sem zörög. Pulóvert fon pók a sarokban. Gyere, bújjál ide gyorsan. Betakarlak,

Teljes bejegyzés »

Időutazás

A fűben pihenve néztem, mint játszik a fény, a levélmintás árnyék, és az akácillattól bódult sok pici lény a diófa alatt, békés bűvkörödben. Bőröd feszes

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Serfőző Attila

A titok

  Az út jégbordás hátába csontig vájó nehéz hideg kapaszkodott. Egy néptelen, kacskaringókkal ébren tartó úton a település benzinkútjához ért, s nyomban a mozgássérültek parkolására

Teljes bejegyzés »

Kézen fogott az Isten.

Hitemmé vált a talpam alatt Tévedésein kopott utam. Hajnalok pírján éjbe hasadt. Mégis, fénye szívemre zuhant.   Vesztett tegnapok sírásait Konokul újra kísértettem, Díszítve zörgető

Teljes bejegyzés »