Elhamvadt a parázs,
nincs ki tüzet rakjon,
aki tűzifákat
baltával aprítson.
Nincs már sütés-főzés
szorgos kezek nyomán;
nem készül húsvétra
sok szép hímes tojás.
Gémes kútnak ága
mered a magasba;
nincs ki tiszta vizet
felhúzza hajnalba’.
Locsoló legények
elkerülik házam,
pedig nem is oly rég
pálinkát kínáltam.
Százával hímeztem
piros tojásokat,
tudták, ki korán jön,
sok szépből válogat.
Hetedhét határba
elterjedt a híre,
egymást noszogatták,
„Locsolkodni gyere
három hajadonhoz!”
Máskor is benéztek,
jöttek háztűz-nézni
szorgalmas legények.
Lányim férjhez mentek,
nem füstöl már kémény,
magamban maradtam
nem jön többé legény.
Nincs több sürgés-forgás
piciny kis konyhámban.
Egyre lassúbb lettem,
végül is megálltam.
…
Hanem ahogy telnek-
múlnak egyre évek,
pöttöm unokákból
lőn fehércselédek.
Nagy a sürgés-forgás,
füstölt sonka, kolbász;
Bodri kutya vakkant,
lábak között bóklász.
Csattog a kis balta,
megtelik a kamra.
Szakajtóban tojás
kerül az asztalra.
Ellesik a fortélyt.
Hallgatják a rejtélyt,
hímes tojás révén
varázslatos Erdélyt.
…
Nagyanyó sóhajtott.
Egy könnycsepp csillogott!!!
Ragyogó szemébe
talán porszem hullott?
Author: B. Moravetz Edith
B. Moravetz Edith az Irodalmi Rádió szerzője. 1945. március 4-én születtem Grazban. A világháború végén szüleimmel visszatértem Erdélybe, Besztercére. Itt nevelkedtem csodás környezetben, három öcsémmel, szerény körülmények között, de szerető családi körben. Édesapánk tragikus hirtelenséggel fiatalon meghalt, ekkor Édesanyánk úgy döntött, hogy repatriálását kéri gyermekeivel nagyszüleinkhez. Így kerültem érettségi után Budapestre, ahol 21 évesen férjhez mentem, három csodálatos leányom született. Boldogságomnak tizenkilenc év után válásom vetett véget. Ezután gyermekeimet egyedül neveltem. 1991-ben újra remény költözött szívembe, ekkor kötöttük össze második férjemmel életünket. Egymás megbecsülésében, szeretetben örülünk tizenkét unokánknak, és három dédunokánknak. 1985-ben kezdtem írni visszaemlékezéseimet, prózában. „Miért” címmel 70. születésnapomra magánkiadásban jelentettem meg, szűk családi és baráti körnek. 2014-ben elvégeztem a Jobb agyféltekés rajztanfolyamot, melynek hatására portrékat rajzoltam; ekkor kezdtem el a versírást is… Szeretek olvasni, szeretem a művészetet, lenyűgöz a természet varázsa. Nem tanultam írni, gondolataim felbukkannak, ki kell írnom magamból lelkem rezdüléseit, le kell írnom gyermekkorom emlékeit, a mesevilágot, melyet Erdély személyesít meg számomra, hadd ismerjék meg azok is, akik még soha nem jártak arra. Vagy elég egy szó, egy mondat, a napfelkelte, a szellő, amint titkokat súg a falevélnek, a gyermek kacaja, két öreg kéz, mely egymásba fonódik, a padon ülő kismama; bennem érzelmeket indít, s addig...
4 Responses
Kedves Edithke!
Nagyon megnyerő, szép, kifejező vers, gratulálok hozzá!
Kellemes Húsvéti ünnepeket kívánok neked, Lacinak és egész családotoknak!
Kedves Géza!
Hálásan köszönöm látogatásodat, s kedves véleményedet!
Köszönöm a jókívánságaidat! Mi is hasonlóképpen kívánunk áldott, békés húsvéti ünnepeket! Szeretettel Edit és Laci
Kedves Edith!
Én még új vagyok itt és ama szerencsében lehetett részem, hogy blogszerzőként legelsőnek e verset olvashattam. Nagyon szép, nagyon kifejező, rendkívül érzékinek találom! 🙂 Nem is volt szükségem hozzá külön fantáziára, magam előtt láttam az összes történést szép sorjában, amint azok következtek
Kellemes Húsvéti Ünnepet Kívánok! 🙂
Kedves Facilia!
Nagy örömömre szolgál, hogy épp az én ma született versemet olvastad! Külön boldogság, hogy ilyen kedves szavakkal véleményezted. Igen, verseimre jellemző, hogy igyekszem közel kerülni az olvasó lelkéhez! Meghitt hangulatot teremteni magam körül, szeretetet árasztani, s ha lehetséges, láttatni a fényt, a reményt.
Köszönöm jókívánságaidat!
Kívánok én is Áldott, Békés Húsvéti Ünnepeket szeretettel! Edit