Rózsa Iván: A Bunkó király

Rózsa Iván: A Bunkó király

A Bunkó király a bunkók főbunkója,
A Bunkó király a hazugok főhazugja.
A Bunkó király gonosz, mint a Rémkirály:
A Bunkó királytól semmi jót ne várj!

Neki mégis még mindig sok a hódolója:
Pontosabban fogalmazva; temérdek a talpnyalója.
Szegény; „szegény”, mint a templom egere:
De az összes rokonának telis-tele a zsebe.

A Bunkó király nem volt ám mindig király:
Uralkodása sokakat így különösen irritál.
Nem született nemesnek, „lelke” sem az:
Szájából hamisan szól az is, mi netán igaz.

A Bunkó királyt ezért egyre jobban rühellik;
Többen, mint ahányan bálványként tisztelik.
Valahogy mégis felszínen marad, mint a parafa dugó:
Pedig királynak bárki jobb lenne, akár egy víziló.

A Bunkó király végsőkig ragaszkodik hatalmához:
És az idő múlásával egyre több vér tapad trónjához.
Rémálmában egy nővérke betegágyához ágytálat hoz:
A hamut is mamunak mondja ő, a legfőbb gonosz.

De ágytál helyett akkor is a hatalom után nyúl:
Pedig alapvetően gyáva, mint a mezei nyúl.
Vagy inkább dögevő, mint a sakál vagy a hiéna:
Aki tegnap jó volt hozzá, belerúg még ma.

Ha már állatokról van szó, legyen inkább kaméleon!
Vagy netán azt hiszi, ő maga Bonaparte Napóleon?!
Ő is lentről kezdte, majd fentről jó nagyot zuhant:
És egy távoli szigeten száműzöttként végül ki is purcant.

Bunkónkat is korlátozni kéne, ne fertőzzön tovább!
Ne mosson tovább agyat, legyen emberektől izolált!
Valami szűk kis cellában legyen hátralevő élettere!
Míg a népének ez lenne a szabadság első hívójele!

Budakalász, 2021. április 18.

Rózsa Iván
Author: Rózsa Iván

Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harminchárom éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok internetes portálon és...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Doberdó 1.

Magyarok a Nagy Háborúban… A csapattestemhez utaztam. Már harmadszor behívtak, mentem a frontra… A háború már, a harmadik évébe fordult. Ez a katona sorsa. A

Teljes bejegyzés »

Hétköznapok… szilánkokban

Mereven bámulok Álmélkodó rosszallással, Arra, mi nem tetszik. * Lehetetlen az, mit Én nem tudok megcsinálni. Rosszak, körülmények. * A hideg kávémat Iszom, nem megyek

Teljes bejegyzés »

ELSZÁNT EMBER

ELSZÁNT EMBER Egy kiváltság szorong, Bennem a düh forrong. Elnyúlnék egy vágyon, Vezess felé lábnyom. Szorongásom kiváltság, Elkerülni nagy bátorság. Halhatatlanok hordaléka, A tudás maró

Teljes bejegyzés »

Majd nászt ülünk!

A halál már, a lépcsőkön lefelé jön, szinte érzem… Bármit tesz is azonban, nekem ő még biz’ nem a fékem. Mi ketten majd valódi, nagy

Teljes bejegyzés »