Egy szerelem rövid története

 

“Egy szerelem rövid története”

 

Élt három évet,

Két hónapot és

tizenhárom napot.

 

Ketten temetjük:

Sohavolt vizekbe,

Hamvakat szórunk.

 

Virágokat dobunk,

Jókat és rosszakat.

Ezek fettünk úsznak.

 

Alámerültünk mi is.

Gyűlölet és harag

Örvénylik itt lenn.

 

Sírás és oxigénhiány

Egyaránt fojtogat,

Szerelmet földelünk.

 

Nincs aki visszahozza

Nincs aki összerakja

Nincs más, ki elsirassa.

*

Egy véletlenül talált padon…

 

Némán szaladtunk szét

Én erre, te arra…

Részegek voltunk

Étlen és szomjan.

Előbb csak szavakat

Forgatott a nyelvünk.

Aztán már nyelvünk

Fontuk össze

Nem voltak

Többé szavak.

Egymás lélekzetét ittuk,

Te bújtál, én

Füledet haraptam.

Tudtuk, nem

Lesz vége soha…

És zavart mámorunkban

Némán futottunk szét.

Te erre, én meg arra…

*

A Csörgő-patak völgye

 

Mozdulatlan átöleltelek

és az idő, mint a patak

Futni kezdett…

Némán nőttelek körbe

Ahogy a fa a követ.

Így ültünk mi ketten.

Szorosan bújtál mellém

Mellünk együtt vert

Valami lassú ütemet…

 

Az a fa mindig is ölelte…

Hitte, örökre övé a szerelem.

A patak meg elrohant,

Vitt minden más követ.

Csodájára jártak a szirtnek,

Mit ő tartott egybe.

Csörgő-völgy felett állt

És fogta, fogta a mohos követ.

 

Így fogom én is a csípőd,

És nézzük, hogy váj völgyet

Alattunk a mélyülő idő.

Leomlik ez a szirt is,

Mondja a vándor, a látó:

Nincsen örökké álló

Vár, vagy templom.

Vénülő kezedből, lám

Pereg a fürge homok…

 

Az idő partján csak percekig

Állunk, mégsem céltalan a virág,

Mi az ágainkon illatosan nő.

Korhad a fa, és ömlik a kő?

Általunk sarjad újra az erdő.

Ezért szállhat a mában az illat

A mélyülő völgy és a fürge idő felett.

*

Második negyedben a Hold

 

Visszaadná a Hold a sötétséget

Ébredjen fel minden csillag végre.

Hatalmának felét immár sutba dobta,

Ám nyirkos paplant mi ránk a tél takart.

 

Óvjuk egymástól a szemünk fényét mi is.

Ködbe vontuk jövőnk és jelenünk.

Szférák zenéjét meg nem szólaltatjuk,

Égi vizekre együtt nem hajózunk.

 

Kimegyek még is az ég alá néha,

Megkönyörülne tán az Isten rajtam.

Meglátnánk ott fenn az Ő tekintetét

Templommá tenné testünk és a lelkünk.

 

Fölhangzana a régi dallam újra,

Hajónk alá egy nagy folyó futna.

A sötét ég, fényektől ragyogna

Bársony bőre álommal bevonna.

 

És nem volnának néma hazugságok,

Az arcunkra csillag harmat hullna,

Ez éjszakán jövőnk megfoganna

Felhő paplan csak eztán borulna…

 

Ha arcunkra, zengő harmat hullhat

Az ég és a föld összeérne ottan

Fény és árnyék jól megférne rajtunk

És lenn a Földön csillagot csókolunk.

*

Szeretők egymás között (Pár-beszéd)

 

-A remény pici lángját

Leöntötted vízzel.

-Kihunyt parazsunk

Mert széttapostad.

 

-Hamuban táncol a szél,

Nappalunk neveted.

-Éjjel csiholunk újat,

Az út szabad különben.

 

-Ne lásson minket a holnap,

Külön világ a család.

-Neked nem kell az enyém,

Nekem meg idegen a tiéd.

 

-E pár éjszaka is,

Több mint a semmi.

-Hitegetjük egymást,

Tűzre vetjük az érzést.

 

-Néha lángba nézünk,

Testünk felizzik ekkor.

-Egymás karjában egyről

Álmodunk külön.

 

= (Együtt) Egy-másért fáj a szívünk…

*

Egy hajóban?

 

Siklunk a vízen

Hajónk a szigetünk.

Ketten, karnyújtásra

Mérföldes távolságra.

 

Nem azt látod amit én,

Más hangokat hallasz:

A rejtett tó kiszáradt

Elrebbent a szárnyas.

 

Félelemről beszélsz bátran

Mindent kettőz a folyó

Úszunk a két világ határán

A tükör két másik oldalán.

**

Élt három évet

 

Élt három évet,

Két hónapot és

tizenhárom napot.

 

Ketten temetjük:

Sohavolt vizekbe,

Hamvakat szórunk.

 

Virágokat dobunk,

Jókat és rosszakat.

Ezek fettünk úsznak.

 

Alámerültünk mi is.

Gyűlölet és harag

Örvénylik itt lenn.

 

Sírás és oxigénhiány

Egyaránt fojtogat,

Szerelmet földelünk.

 

Nincs aki visszahozza

Nincs aki összerakja

Nincs más, ki elsirassa.

 

Simon Farkas 2019.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Simon Farkas
Author: Simon Farkas

Simon Farkas az Irodalmi Rádió szerzője. Mikor minden Mikor már teljesen kétségbeejtő mindenÉs a levegő is fogytán van körülötted,Csak akkor jön néha egy zápor,Hogy lemossa legalább a tested,Hogy Előtte újra meztelenül állj. Mert egyedül hiába rakosgatsz tettet és szót,Egymásra téve is, csak rossz Bábel torony.Nem hogy az égig, a másik emberig sem ér.Látod a lomokból épült százféle tornyot.És a te bástyád, végvárad az egyik itteni állás. Csupasz tornyok merednek az égre,Mint az ég felé kiáltott százféle átok.És még ledönteni sem akarja ezeket senki.Csak éjjel tisztulunk meg néha,Ha az égi áldás csapkodva veri a testünk. Ilyenkor sírva, átkozva dicsérjük Őt,Aki tornyokba zárta a testünk…Máskor meg napot küld ránkÉs gyönge szellőt,Hogy könnyeink ők szárítsák föl. És árnyékot rajzolunk a földre mind,Ha körbe jár bennünket a fény,Messziről tán lassú társas táncnak tűnhet,Mert rövidül, forog és nyúlik az árnyunk,S a Másik árnyéka néha átsöpör rajtunk… S.F. 2013. július

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Kételyek és bizonyosságok

Kételyek és bizonyosságok Az előző részek tartalmából: Utolért minket az Idő. Elballagtunk. Már csak az érettségik ideje alatt tartózkodunk az öregiskola falai közt. Akvarisztánból csupán

Teljes bejegyzés »

Füge

Füge. Írta: Egyed-Husti Boglárka   Minden történet elkezdődik valahol és véget is valamikor. Füge története is ilyen. Sokáig nem is akartam megírni. Úgy voltam vele,

Teljes bejegyzés »

KÍNZÓ OLTALOM.

Ez az írás számomra azért jelentős, mivel ez volt az első, mint olyan, amit elküldtem egy pályázatra. A pályázaton akkor semmit nem értem el vele, ám a későbbiek folyamán bekerült két könyvbe, továbbá azonos címen színpadra is lett álmodva. Nem egy vidám történet, de úgy érzem roppant fontos, hogy minél többen elolvassák, mert tudomásom szerint a kint élő szabad embereknek fogalma nem volt, és most sincs arról, hogy mi, intézményekben élők mekkora jogfosztottságot éltünk át az elmúlt két évben.

Teljes bejegyzés »

KUTYMORGÓ

KUTYMORGÓ Ha az élet néha kemény, kérjél tőlem tanácsot, Soha nem hagylak egyedül, én vagyok a barátod. Napközben a házat őrzöm, néha tiszta unalom, De

Teljes bejegyzés »