Edit Szabó : Amilyen az „Adjon Isten”….
Márti a számítógépe előtt ült és sokat gondolkozott. Újra a szeme elé került az a férfi, akinek – tudta jól – mindig tetszett.
Ismerte régi életét,melyet a felesége tett tönkre, mert nem tudott lemondani az alkoholról.
István sokat dolgozott, bele fáradt ebbe az életbe, így csak elváltak végre.
Újult erővel kezdett a munkának,hogy valahogy önálló maradhasson a női nemtől. Sokáig nem is volt semmilyen kapcsolata. Nem volt könnyű élete, míg sikerült egy önálló kis lakást venni magának.
Régebben beszélgetett vele Márti, de akkor még nem engedett . Nem zavarta az a pár év, ami köztük volt, de szerette volna, ha István teljesen és tisztán megbízhat benne.Mert a bizalmat könnyű elveszteni, de annál nehezebb visszaszerezni.
De most, sok év után újra egymásra találtak. Márti nem sokat variált, írt neki :
– Most már ideje lenne találkoznunk s beszélgetni!
A válasz igazán nem lepte meg,mert jött a bele egyezés. De azért István megkérdezte :
– Nem baj, hogy dohányzom? – Márti készségesen válaszolt : – Nem baj, csak a lakásban ne dohányozz, mert van terasz és udvar is. Ezzel nem is foglalkoztak tovább !
Sokáig írogattak egymásnak, és Márti nem bánta meg,hogy kezdeményezett. István is sok éve élt egyedül, örül neki nagyon, hogy nem kell magában élnie és van kivel beszélgetni. Mivel már nyugdíjas, abbahagyhatja a munkát, hiszen csak a társaságért ment el.
Így lassan megértették egymást, igaz lett,hogy ” Amilyen az adjonisten, olyan lesz a fogadjisten ! ” Hiszen két emberen múlik minden.
Bőcs,2021.05.07.
Author: Szabó Edit
Szabó Edit az Irodalmi Rádió szerzője. Szabó Béláné, Szabó Edit két gyermekes özvegyasszony vagyok. Bőcsön élek 38 éve. Közgazdasági végzettségem van. Életem során nagyon sok emberrel kerültem kapcsolatba, többször töltöttem be vezetői pozíciókat. A legfontosabb számomra mégis a bőcsi Általános Iskolában titkárként eltöltött 15 évem. Megismertem a gyerekeket, találkoztam a szülőkkel, munka- és bérügyi elszámolásokat végeztem, költségvetési elszámolásokat készítettem intézményi szinten. „Tanárnéni”-ként matematika és magyar órákat tartottam alsó tagozatban, míg felsőben a környezetismeret helyettesítése hárult rám. A hirtelen kapott tanítási órákat pontosan és lelkiismeretesen tartottam meg. Erre büszke vagyok a mai napig, hiszen nem túl régen elém állt egy 30-as fiatalember, aki megkérdezte tőlem, emlékszem-e rá, mivel tanítottam őket! Az iskolában kezdtem igazából az írásnak. Először pályázatokra írtam prózát, helyi tudósításokat a megyei napilapnak, múzeumi kiírásokra pályáztam. Gyermekeim elköltözése után találtam meg a „VERS”-et, igaz, internetes segítséggel. A Poet.hu gyűjteményébe küldtem, ahol elfogadták. Majd több irodalom és vers szerető közösségnek lettem tagja, ahol pályázatokra írtam. Sok versíró és költő lett ismerősöm, eredményeket értem el. Többször írtam első, második illetve harmadik helyezést elért verset. Önálló kötetem 2016-ban jelent meg az Irodalmi Rádió szerkesztésében és kiadásában Folyóparti álom címmel. Mivel egyedül élek, egyre többet olvasok, hiszen gyerekkoromban is a kedvenc időtöltésem jelentette....
