Fazekas Imre Pál: ÉLŐ SZÉP TERMÉSZET

a fű habjai az én lányaim
egyetlen hely ahol a fény pihen
tobzódó villódzó hullámain
kavargó bársonyos illat üzen

tavaszi rét az én virágkertem
ostromlott és oldott színek selyme
győzelmes csókjait titkos nyelven
földsóhajú hévvel szeletelve

a fák ágai az én karjaim
tágra nyílott lelkem szívhúrjai
levelek ezrei postásaim
árnyat adó órák napszárnyai

a folyók az én halk barátaim
csobognak vallatnak hűségesen
rejtelem ábránd száll a habjain
sugallataira emlékezem

a hegy nekem a borszülő mámor
tanyája vadnak szelíd őznek
ki erre jár köveken is táncol
csúcsán sors távlatok elidőznek

szelek egek felhő csillag tenger
moszatok bogarak és állatok
világversenyt futunk az élettel
éjjel nappal varázs csodálatok

kaptunk mindent épít vagy elpusztít
kedvünkre sétál idő és szépség
életet ad táplál hűt melegít
csak a képzelet röptető lépték

kezembe adja a föld csiráját
élő világ forrása mindenhol
segít ha segítem virulását
testében bolygójövő zakatol

a természet mindenhol álomszép
gyönyörködhet tükrében az ember
tiszta szerelmével tündöklő kép
lelkem megfogva magához emel

Fazekas Imre Pál
Author: Fazekas Imre Pál

Fazekas Imre Pál (1930-2020) az Irodalmi Rádió legjobb szerzője 2012. cím birtokosa, posztumusz szépirodalmi életműdíjas költőnk. “Félve néztem szét a világban. Mit keresek én ott, ahol az ember fiának van anyja is apja is, és mégis teljesen árva. Talán ennek köszönhetem, hogy hamar szétnéztem a világban. Arra ösztönzött gyermekkorom óta, hogy írásba rejtsem a legszebb, legemberibb, legistenibb szót: SZERETLEK ÉLET! 1930. április 16-án Budapestem születtem. Apám kun, anyám jászsági. Már csecsemőként, kisgyermekként, később munkabíró fiatalként dobált a sors nagynénik, rokonok, nagyszülők között. Amíg felnőttem, 10-15 helyen szerte az országban, szinte minden nyelvjárási területen rám rakták az élet jó, jobb, keserűbb alapjait. Életem végéig hiányzik azonban az anyai szeretet, az apai intelem. Ezt azok tudják csak, akiket életükben nagyon sokszor megrázott a tiszta, az igaz érzelemhiány. Engem nagyon sokáig kísért. Édeseknek, mostoháknak rövid időre kellettem. Eriggy-csináld te büdös kölyök! Soha semmire nem becsültek. Egyik helyen a földön való gazdálkodást (szánts, vess, kaszálj, kapálj), a másik helyen hentes, mészáros, kocsma, szatócs munkát űztem hajnaloktól késő éjszakákig. A mostohák űzve-hajtva kiélték magukat rajtam. Tanulmányaimban erősen gátoltak. Úgy 17 éves lehettem, amikor végső búcsút mondtam a rokoni „szülői házaknak”. Előbb alkalmi munkákból éltem, majd beálltam egy nagykereskedőhöz inasnak, ahol végre volt jóllakásig mit ennem,...

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Versek
Vajna-Kánagy Rozi

Tücsök-buli

  Icipici kertecskébe Egy kis tücsök ciripelte: Gyere ki, ha jő az este Esti tücsök-zenedébe! Száz kis tücsök hegedüli, Este lesz a tücsök-buli! Marci, Panni

Teljes bejegyzés »
Versek
Vajna-Kánagy Rozi

Tárkányi sárkányok

Van egy falu, neve Tárkány, Sok arra a papírsárkány. Mikor jön a nyári szünet, Minden gyerek sárkányt ereszt. Kimennek a legelőre, Bence áll ki legelőlre.

Teljes bejegyzés »

VOLT EGYSZER….

Volt egyszer, hogy megláttalak, forró nyár volt, sütött a nap, hajadat lágy szellő fújta, s elhívtalak randevúra.   Volt egyszer, hogy csókod loptam, ajkad ízét

Teljes bejegyzés »

ELSŐ BETŰS!

Ki vagyok én? – kérdem önmagam, És mióta ilyen ősz hajam? Rám nem ismer már senki sem, Délceg alakom úgy hiszem Évekkel ezelőtt elveszett, S

Teljes bejegyzés »

Élethajó

Fut az Élet hajója. Búsan néha dalolva Munkától meghajolva Ezüsthajú anyóka   Régi idők hajnalán Vályog falú,hűs tanyán Fonó zengő víg dalán Táncra perdült kisleány

Teljes bejegyzés »