Fazekas Imre Pál: CSERESZNYEVIRÁG – ISTENHOZOTT – TÉGED!

súgnak –búgnak és táncolnak a völgyek
a hegyek erdők felsóhajtanak
részegen illatoznak a virágok
csalogatva szívünkben ringanak
patakok rohannak nap melegében
kismadarak nászdalt csivitelnek
arany-ezüst szárnyú fellegek szállnak
boldog világ fut a végtelennek

borzongó hullámzó füvek kelyhében
repeső mámorok zápora hull
kinyíló ajkak ölelő csendjében
tavaszi láng varázs-csodát tanul

oly szép kékszemű ég szívdobogását
bíbor bimbó-telt lármás ágakon –
ismeretlen új röptét lobogását
legeslegszebb tavaszi álmokon –
kinyílt szemek vidám fénye csillog
fű fa virág virul a lomb susog
e gyönyörű térben oldódó titkok –
itt a lég- a föld szeret és mosolyog

tízezerfelé hasadnak a színek
látom ragyogni arcod balzsamát
te új életre kelt isteni lélek
fény- és árnyék szépségét fonva át
természetet áldó hajnal égboltján
szépséges napokon feltámadt hangján
bennünk nyíló szirmok virágemlékek
örökégő csillagával hull reám –

Cseresznyevirág – istenhozott – Téged !

Fazekas Imre Pál
Author: Fazekas Imre Pál

Fazekas Imre Pál (1930-2020) az Irodalmi Rádió legjobb szerzője 2012. cím birtokosa, posztumusz szépirodalmi életműdíjas költőnk. “Félve néztem szét a világban. Mit keresek én ott, ahol az ember fiának van anyja is apja is, és mégis teljesen árva. Talán ennek köszönhetem, hogy hamar szétnéztem a világban. Arra ösztönzött gyermekkorom óta, hogy írásba rejtsem a legszebb, legemberibb, legistenibb szót: SZERETLEK ÉLET! 1930. április 16-án Budapestem születtem. Apám kun, anyám jászsági. Már csecsemőként, kisgyermekként, később munkabíró fiatalként dobált a sors nagynénik, rokonok, nagyszülők között. Amíg felnőttem, 10-15 helyen szerte az országban, szinte minden nyelvjárási területen rám rakták az élet jó, jobb, keserűbb alapjait. Életem végéig hiányzik azonban az anyai szeretet, az apai intelem. Ezt azok tudják csak, akiket életükben nagyon sokszor megrázott a tiszta, az igaz érzelemhiány. Engem nagyon sokáig kísért. Édeseknek, mostoháknak rövid időre kellettem. Eriggy-csináld te büdös kölyök! Soha semmire nem becsültek. Egyik helyen a földön való gazdálkodást (szánts, vess, kaszálj, kapálj), a másik helyen hentes, mészáros, kocsma, szatócs munkát űztem hajnaloktól késő éjszakákig. A mostohák űzve-hajtva kiélték magukat rajtam. Tanulmányaimban erősen gátoltak. Úgy 17 éves lehettem, amikor végső búcsút mondtam a rokoni „szülői házaknak”. Előbb alkalmi munkákból éltem, majd beálltam egy nagykereskedőhöz inasnak, ahol végre volt jóllakásig mit ennem,...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Beszélgetés a mesterséges intelligenciával

Beszélgetés a mesterséges intelligenciával Futunk, szaladunk, „hogy vagy?” „jól vagyok”, valódi beszélgetésre, különösen időigényesre és őszintére ritkán van alkalmunk. Ráadásul, ha kettőnél több személy van

Teljes bejegyzés »

Tiszteletlenség

  A tiszteletlenség működik, ha hagyod, Munkahelyen, családban, akár egy padon. Ki így viselkedik azt hiszi több nálad, Bármit bármikor megengedett magának.   Nem azért

Teljes bejegyzés »

Telekocsi

Némelyek nem autót vásárolnak, hanem tömegközlekedési eszközzé alakulnak. Ők azok, akiket megkérni sem kell. Elég rájuk nézni. Ugranak és teszik a dolgukat, mert jónak lenni

Teljes bejegyzés »

Egy varázslatos kuckó

    Egy varázslatos kuckó        A füstös félhomályban egy parázsló cigarettavég, a múlt hamutálcájában büszkén dúdol egy szép mesét. Gyönyörű, őszinte, lázas

Teljes bejegyzés »

Virág a Sztüx partján

  Egymagam ülök a Sztüx folyó partján, az elmúlás szólít meg, morajló hangon, belenézek tükrébe s látom ráncos arcom, Voltam ám én is fiatal hajdanán,

Teljes bejegyzés »

Téli kaland

Felhőből hull hópaplan, nyúl vacog a bokorban. Hosszú fülét hegyezi, épp a rókát figyeli. Várja őt a családja: ura, fia, leánya. Nagyot ugrik nyúl koma,

Teljes bejegyzés »