Egy esztelen szenvedély
Fáj most nagyon az élet,
hiszem, hogy lehetne szebb is,
jobb is, mint amit most érzek.
Szeretném arcod újra látni,
érezni simogató szavad,
de mindez már a múlté,
csak felednem szabad.
Egy szerelem véget ért,
de emléked elkísér, bárhová lépek.
Szemem könnyes, a szívem már kiégett,
olyan, mint egy alvó vulkán krátere,
mely csendben belenyugszik mindenbe.
Felszáradnak a könnyek, már sírni sem tudok,
pedig ő csapott be rútul, kit annyira szerettem,
ki sosem látott sírni, kiért annyit szenvedtem.
Szép volt ez az érzés, fájdalmasan szép,
most mégis maró kétség gyötör,
és belül e szörnyű kín, mindent összetör.
Megölt egy érzést, mely számomra mindent jelentett,
mégis érzem – nélküle nincs élet, nincs szerelem,
ha újra jönne, és mondaná, szeret,
én repülnék karjaiba, mint egy csacska gyerek.
1979.
Author: Kristófné Vidók Margit
Kristófné Vidók Margit az Irodalmi Rádió szerzője. Kristófné Vidók Margit vagyok, 1954. 10. 23-án egy alföldi kisvárosban, Kalocsán születtem. Pár évet tanyán laktunk, ami örökre meghatározta a viszonyomat a természethez és állatvilághoz. Életem legkülönlegesebb időszaka volt, ami emlékeimben mindig is a legszebb marad. Iskoláimat Uszódon, középiskolai tanulmányaimat Baján kezdtem, majd egy családi tragédia után Budapesten folytattam, ahol a munka mellett fejeztem be. Mindig is szerettem az irodalmat, sokszor szavaltam verseket. Először a nagy csalódások hatására írtam kezdetleges kis soraimat, amelyekből csak kevés maradt meg. 1975. óta a kereskedelemben dolgozom. Két gyermekem van. Egy újabb tragédia után fordultam újra a versek felé, és 2016. óta publikálok a Poet.hu oldalán, valamint megjelennek verseim a Holnap Magazin oldalán is. 2017-ben a Rímkovácsok antológiában, és ugyanebben az évben a Poet antológiában is megjelentek verseim. 2018-ban jelent meg első verseskötetem magánkiadásban: Álomszőttes címmel.
