Rózsa Iván: Így kezdődnek a dolgok…
(Avagy Mazsola és Tádé végzete)
Manófalva ura Manó bácsi, más néven Manófalvi Manócska volt. Vele élt Mazsola és Tádé is, akiket a főmanó egy kicsit unt már. Meg azt is, hogy egész életében jó volt, hát legyen vénségére végre gonosz! Gondolta, összeugrasztja őket, így megszabadul mind a kettőtől, egy csapással két legyet akart ütni: „Mazsola és Tádé, Tádé és Mazsola, bár ölnék meg egymást!”
Egy nap odament hát Mazsolához, hogy beszélni akar vele:
– Mazsola, tudod mit mondott rólad Tádé?
– Nem. Biztos valami jót!
– Azt mondta, hogy homokos vagy!
– Tééényleg?! Hát jól ellátom a baját ennek a kétszínű tengerimalacnak!
Egy óra múlva Manócska félrevonta Tádét, és ezt súgta neki:
– Tádé, tudod mit mondott rólad Mazsola?
– Nem. Biztos valami hízelgőt!
– Azt mondta, hogy homokos vagy!
– Mííícsoda?! Szétverem a pofáját ennek a dagadt disznónak!
Erre két óra múlva, amikor találkoztak, Mazsola és Tádé úgy összeverték egymást, hogy belehaltak sérüléseikbe. Manócska bácsi pedig jót röhögött rajtuk; minden különösebb erőfeszítés nélkül, gyorsan megszabadult tőlük, mindkettőtől…
Mi ebből a tanulság? Egyrészt: nem szabad a vezetőinknek, szellemi vezérünknek vakon hinni! Másrészt: a hirtelen harag sohasem jó tanácsadó! De nem csak a mesevilágban, ahogy a malacainkkal, a nagyvilágban is így kezdődnek, és mindig is így kezdődtek a dolgok… Divide et impera! Hát nem jól bevált, ősi trükk ez?!
Budakalász, 2021. június 16-18.
Author: Rózsa Iván
Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harmincöt éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...
