elfáradtam – szólt csendben mókus mama
így hát ledőlt pihenni a pamlagra
pajkos mókuskái körbe ugrálták
gyere játszani, egyre kiabálták
mókus mama nem szólt, nem mondott semmit
csak elővett egy kicsi papírfecnit
nem volt azon semmi más, csak egy kis szív
hagyjatok pihenni, édes álom hív
mókus mama így álomba szenderült
a sok kicsi mókuska elcsendesült
s hogyha az egyik mégis hangoskodott
a többi mérgesen csak rápirított
múltak a percek, és múltak az órák
türelmetlenebb lett a sok apróság
mikor kelsz már fel, édes mókus mama
lassan itt az este, kell a pizsama
mókus mama lassan csak magához tért
és mókus papa is közben hazaért
elmaradt a mai játék, semmi baj
holnap majd nagyobb lesz a mókuszsivaj
Author: Takács Mária
Takács Mária az Irodalmi Rádió szerzője.1955. január 4-én születtem, Budapesten.Mindig mosolygó, romantikus, háromszoros nagymama vagyok, aki lelkiekben még mindig a gyermekkorát éli.Édesapámat nagyon korán elvesztettem, hiánya a mai napig elkísért. De hiszem és vallom, hogy mindig lehet jobb, és jobb akkor is, ha néha-néha mély gödörben érezzük magunkat.Verseim alapjául az élet, a család, a szerelem, a természet, a társadalmi, szociális helyzetek és olyan megtörtént esetek szolgálnak, amelyekből valamilyen tanulság mindig levonható.Hiszek abban, hogy a mosoly az élet angyala, vele minden szebbé varázsolható.Fiatal koromban nagyon sok verset írtam, és egy hosszú szünet után ezt a hobbimat a nyugdíjba vonulásomkor újraélesztettem.Mindent szeretek kipróbálni, próbálkozásaim között szonettek, haikuk, tankák, apevák stb. is fellelhetők.Mostanában gyerekdalok írására adtam a fejem, egy kedvenc zenekarom felkérésére.Izgatottan nézek az első lemez megjelenése elé.A szomorú és komoly témájú verseken kívül szeretem a humoros írásokat. Életelemem a humor. Ahogy Louis Zamperini mondta: „A háború komoly dolog. Az élet is az. A nevetés segít átvészelni mindkettőt.”