Őszi eső kavarog, halovány kese fényt irizálva,
bennem is így felesel gőgös idővel a múlt,
önmagam és az erő kusza árnyaival tusakodva
botladozok, keresem életem és szavaim.
Ám csak a durva erőszak, a vér, a mocsok, ami árad,
bárhova kapcsolok is, újra kísért a halál,
mintha a békeidő, ami itt susog álom-időtlen,
csak kitalált, meseszép, furcsa varázslat volna.
Bár tudom, évtizedek köde már betakarta a vért, gyászt,
még konokul kutatom régi idők fiait,
férfiakat, kik a hajdani gyilkos idők viharában
mind elenyésztek, ahogy szélben eloszlik a füst.
Jaj, nagyapám soha nem lehetett, csak a név, ami rám szállt,
kép se maradt legalább, létük ezért idegen,
s elharapott szavak indulatára figyelve a szívem
összeszorul hidegen: túl keserű a hiány.
Voltak-e ők azelőtt, rideg évtizedekkel előttem?
vagy meseszó, fabula? képzelem őseimet?
hinni a múlt igazában a béke szelíd szigetéről
fáj, szomorú, de muszáj: háború dúlt, ami tény.
Béke? ne hidd, hiszen éktelen indulatok fenekednek,
és ugyanúgy csupa jég, szíveken és fejeken
gyűlölet ostora izzik az emberek és ideák közt,
lásd be barátom ezért: most ez a háború itt.
Szüntelenül tusakodnak a zord katonák a csatákban,
pusztul e dőre világ, s gyűlik a fájdalom így,
add, hogy az asszonyok álma vezesse a férfiak öklét –
szálljon a békegalamb és szeretet idebenn.
Author: Reinitz Zoltán
Gyermekkorom óta azt éreztem, hogy versírás számomra nem egy múló szeszély, hanem valami fontos dolog. Fiatal felnőttként találtam meg a saját hangomat, amelyet, egy bő évtized hallgatása után, egy mély érzelmi-szerelmi válság nyomán tudtam folytatni. A versek pedig azóta is megtalálnak, jönnek a semmi ködéből, immár három unoka nagyapjaként, de örök kamasz maradva. Van, hogy hosszabb szünettel, van, hogy sűrűbben, de életem részévé váltak, és támogatást adnak minden nehezebb élethelyzetben – még ha sokáig többnyire csak az asztalfiókban és a szívemben őriztem is őket. 2026 nyarán jelenik meg első verseskötetem, „Félálom blues” címmel. Ez olyan leküzdhetetlen inspirációt adott, hogy fél év alatt elegendő vers gyűlt össze már a következőhöz is. Az antológiák, pályázatok, blogok visszajelzése azonban továbbra is fontos útmutató számomra, amit éppen ezért nagyon komolyan veszek.
