Ha visszafordíthatnám az időt
Csak egyszer, csak egyetlen egyszer!
Megtanulnám a kötelezőt,
És a szemedbe néznék végtelenszer!
Nézem a távoli hegyeket,
Múltam látom könnyeim ködén.
Megtettem mindent, mit lehetett?
Akkor, ha ismét elkövetném?
Szívem, kit önzetlen szeretett,
messzire kerüljem, mert vétkezett?
Kit megbántottam akaratlan
ha újra élhetném éveim…
biztos, hogy nem úgy akartam?
Zaklatottak gondolataim.
Képzeletben végig járom utam.
Hol vannak kik jóbarátaim?
Kinek tudtam, megbocsátottam.
Bocsásson meg nekem, kit érint.
Nem is tudom mire gondoltam,
Az időfordítás csak ennyi!
Hiszen az vagyok, aki vagyok!
Nem tudnék máskor másnak lenni.
De a lecke, mit a múlt hagyott
A jövőt segíthene jobbá tenni!
Magadba fordulsz, mit tehetnél?
Mások úgysem fordulnak feléd!
Nem jön vissza, akit szerettél,
Az ifjúság, szerelmek, mesék!
Felnőttél, mit is tehetnél még?
A földön vagy, legyen ez elég.
Author: Apor Kata
Apor Kata az Irodalmi Rádió szerzője. Kaliczka Katalinnak hívnak. 1964-ben születtem. Romhány, a szülőfalum egy kis nógrádi település. Már hat évesen baba helyett a Hetvenhét magyar népmese című Benedek Elek könyvvel járkáltam, amíg ki nem olvastam. Aztán, ahogy kell sorban jöttek a pöttyös könyvek, indiánosak, krimik, majd a szépirodalmi művek. A falusi könyvtárban csaknem minden könyvben ott díszelgett a nevem. Az ünnepélyeken én voltam a versmondólány. Majd nyolcadikban az irodalom tanárnőm négyest adott magyarból év végén. Azzal indokolta, hogy a nagyvárosban, ahová továbbtanulni készültem (Budapesten), leendő tanáraim biztosan nagy követelményeket támasztanak, nehogy szégyent hozzak rá! Ezzel nem értettem egyet, de az biztos, hogy jó pedagógus volt, mert soha ötöstől rosszabb jegyet nem kaptam a középiskolában. A JIBRAKI Színtársulat örökös tagjaként végeztem. Bár magyar-történelem szakos tanár szerettem volna lenni, nem vettek fel a főiskolára. Dolgoztam, férjhez mentem, gyerekeket szültem. Két lányt. A nagy harminchárom éves, fotómodell, a kicsi harminc éves, festőművész tanár. Én a papír-írószer üzletben találtam meg a hivatásom. Ott foglalkozhatom gyermekkel, felnőttel egyaránt. Természetesen az irodalom, a kreativitás jegyében. Vezettem színjátszó szakkört, országos harmadik helyig jutottunk. Most Budapesten vezetem az üzletem, az ajtaján cserélgetem a gyerekverseket a gyerekeknek, a novellákat a felnőtteknek, legalább hetente. Nagy örömömre olvasgatják, és szeretik....
