Szeretni kell

Szeretni kell

Ahogy kitekintek a Balatonra ablakomból
Az Aranyhíd kápráztatja fáradt szememet
Szinte kívánkozom Tihanyba átsétálni rajta
Hullámok taraján kísérje utam vitorlások hada

A Földön a természet úgy van megalkotva
A két különnemű lény egymást elkápráztassa
A test törvényei,s a lélek közös harmóniája
Együttesen az élet folytonosságát biztosítja

Szeretni kell, szeretni, ez Isten örök parancsa
A szerelem egyedül az ember kitüntetett kiváltsága
Vigyázz könnyen utolérhet a szerelem vihara
A húség egyedül a megtartásának biztosítéka

Egész életünk mindhalálig a szeretetre épül
Ha minden ember, nemzet e szerint értékel Megvalósulhat minden békés álmunk
Amit vár valamennyiünktől Krisztus királyunk

A szeretet szárnyakat ad s örökre felszabadít
A tihanyi visszhang zengi örök himnuszát
Az angyalok örömükben kinyitják az ég kapuját
Együtt énekelhetjük velük a szeretet örömódáját

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Itt vagyok

Ez a novellám az Irodalmi Rádió A nagy kék alatt és fölött című antológiájában jelent meg.   Eszter fülére húzta a narancssárga kötött sapkáját, amikor

Teljes bejegyzés »

Esőben

  Sárga fények közt lépdelve ernyőjével, Hölgy közeleg zsebében emlékeivel. Csodás ruhája eső áztatta kékség, Lelkében csend honol és tengernyi kétség.   Léptei némán ordítanak

Teljes bejegyzés »

Nyár vége, ősz eleje

  Hömpölygött a szél és sok felhőt gyűrt alá, Az égbolt viharfelhőkké nőtte magát. Dúlt, tombolt, sűvített, harcolt ég és a föld, Mégnem a felleg

Teljes bejegyzés »

Az ajtó

Az ajtó A délutáni eső épp csak elállt, de a város még mindig úgy gőzölgött, mintha lassan hűlő gépezet lenne. A járdán tócsák csillogtak, a

Teljes bejegyzés »

Lassú nyugalom

Rám szállt egy hulló levél, sárga volt, rajta arany szegély. Nem álltam meg, csak lassabban lépek, had ne érjenek utol a süvítő szelek. Nem kell

Teljes bejegyzés »