Rózsa Iván: Nyárspolgárok
Kik azok a nyárspolgárok? A beszűkült agyúak; unalmas konvenciók, évszázados sztereotípiák és kicsinyes előítéletek szerint élők. Akik soha nem hagyják el tán saját falujuk, városuk határát; hisz ketrecükből sem tudnak szabadulni, ahová hozta őket a gólya… Akik úgy „élnek”, ahogy eleik. Mint akik karót nyeltek. Az önálló gondolkodásra képtelenek; azok, akiket mindig a rosszul felfogott érdekeik vezérelnek, pedig igazi érdekük az lenne, hogy ezektől megváljanak, ám sohasem kockáztatnak. Azok, akik szélkakasként mindig arra lengenek ki, amerre az uralkodó szél fújja őket. Arra lehet forgatni őket, amerre „fent” akarják…
Mint a nyárson a malacokat! Akik saját zsírjukban sülnek, majd feltálalják őket egy úri vacsorán. Mily találó, az egyesek szerint téves, – mások szerint szándékosan „pontatlan” – tükörfordítás a németből: Spießbürger, azaz nyárspolgár!
De ez lesz talán szűklátókörűségük, merevségük, butaságuk, álszentségük miatt a nyárspolgárok büntetése, haláluk után is. Ha van humora a Jóistennek és a pokol urának. Hisz az Úr szemében az egyik legnagyobb bűn az álszentség. Ha van pokol, úgy a nyárspolgárokat az idők végezetéig, a végtelenségig nyárson fogják sütögetni, saját zsírjukkal kenegetni az ördögfiókák!
Budakalász, 2021. július 25.
Author: Rózsa Iván
Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harmincöt éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...
