Maradj fölöslegnek…
Mondd, miért emésszék el
lelkem rejtőzködő mélyek,
hisz a formátlan vízen
uralkodnak az edények.
Összerogyó tengerek
súlyától mély az óceán,
mely titkait gyöngyökké
fűzi az ősz a rózsafán.
Mondd, miért zavarna az
est száz tolongó csillaga,
ha elvesző fényüktől
csak ridegebb az éjszaka.
A tábortűz legalább
előttem és bennem lobog;
fent a sok csillag csak az
áramló éjbe szórt homok.
Mondd, miért lenne igaz
a vak szavakkal hajtott szív,
mit zárt pályára szorít
a sok magába hajló ív.
Ha romokká áll össze
a füstbe vesző láthatár,
a kétségek lágy csendje,
mint a hűs paplan, visszavár.
Author: Nagy Imre
Nagy Imre az Irodalmi Rádió szerzője Iskolák Batthyány Lajos Gimnázium, Nagykanizsa (1998-2002) Nyugat-Magyarországi Egyetem Környezettudós szak 1 év, Sopron (2002-2003) nappali tagozat Nyugat Magyarországi Egyetem Gazdasági Informatika szak 5 év, Sopron (2003-2008) nappali tagozat Rövid önéletrajz Tanulmányaimat 2008 Júniusában fejeztem be. Okleveles Gazdasági informatikus diplomát kaptam. Ezután programozóként helyezkedetem el, és az óta is ebből élek. Bár az irodalom mindig is érdekelt, és tizenhat éves korom óta alkotok, a versírást komolyabban csak 2014 márciusában kezdtem el. Azóta tizenöt alkalommal publikálták a munkáimat. Az elmúlt évek során többször szerepeltem különböző városi antológiában, országos kiadványokban, közel negyven versemmel. Az írással töltött évek tapasztalatai arra ösztönöznek, hogy folyamatosan képezzem magamat, és javítsam a már meglévő munkáimat. S remélem, majd engedik a szavak, hogy az eszközük legyek! Bemutatkozás Egész életemben jellemző volt rám egyfajta kettősség. Egyrészt a számok, az algoritmusok, a gépek, egyszóval a mai világ megszállottja vagyok, másrészt mindig is érdekelt a történelem, az irodalom, melyek a társadalom és a lélek ok-okozati összefüggéseit próbálják feltérképezni. Mindkét világ elkápráztatott! Igen ám, de bennem ez a két világ ellensége egymásnak. Én pedig hol az egyik, hol a másik oldalon harcolok, de mindkettőben őrlődök, és csak kérdéseket találok. Valaki a tettekbe fojtja bizonytalanságát, más az italért...