Együtt az úton

Együtt az úton

Ez egy varázslatos éjszaka,
elbűvöl a csendes éj zaja.

A telihold ragyog az égen,
tested csillog most a fényben.

Nézem a két szép szemed,
letépem a csillagokat neked.

Ajkadon a pír a pirkadat,
gyönyörű veled a virradat.

Elérkezett a nagy pillanat,
ragyog reánk a fényes nap.

Figyelem arcod varázsát,
a szerelem izzó parazsát.

Szagolom orrod jó illatát,
élvezem e hűsítő aromát.

Látok füleidben ékes ékszert,
gyönyör lüktet nem a kényszer.

Bámulom mind a két kebled,
blúzodban gömbölyű a lelked.

Hallom szíved dobbanását,
a szerelmi tűz lobbanását.

Érzem tested lágy rezgését,
tüdőd gyorsuló légzését.

Csípőd izgatóan mozog,
a világ körülöttünk forog.

Combjaidon a fényjelek,
valóság ez nem képzelet.

Bőrödön csillog a végtelen,
pillanat bűvöl el, ami féktelen.

Megérintem két karcsú vállad,
elindulsz én megyek utánad.

Kezeimet feléd nyújtom,
együtt megyünk az úton.

Csodálatos a végzetem,
nekem te vagy a mindenem.

Köszönet neked kedvesem,
életem a tiéd hű szerelmem.

Cserepka István

Cserepka István
Author: Cserepka István

Cserepka István az Irodalmi Rádió szerzője. Erdőkertesen láttam meg a napvilágot, 1959. augusztus 23-án, harmadik gyermekként, a Cserepka családban, Istvánnak kereszteltek. Édesanyám szeretettel, édesapám mesteri gondviseléssel tanította fiú gyermekeit. Szakközépiskolai tanulmányaimat Budapesten végeztem el. A kedves iskola magyar irodalom szakos tanárai, megismertették velem a vers elemzés rejtelmeit. Verseim játékos rímei, kezdetben utazások humoros perceit, unokáim születéseinek meghitt pillanatait örökítették meg, majd megszülettek a hálaadó, a nőnapi, az anyák napi, a szerelmes, a tájleíró és a hazaszeretet sugárzó alkotások. Írásaim megjelentek a Polikróm folyóiratban, az Erdőkertesi naplóban és a Csomádi hírharangban. Erdőkertesen élek a családommal. Terveim, álmaim, műveimmel a ma generációját és az utókor emberét érzelmekben gazdag, hazaszerető, a múltat idéző, az édesanyákat, a nőket, a szülőket, a nagyszülőket tisztelő és a jövő felé tekintő alkotásokkal megajándékozni.

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Doberdó 1.

Magyarok a Nagy Háborúban… A csapattestemhez utaztam. Már harmadszor behívtak, mentem a frontra… A háború már, a harmadik évébe fordult. Ez a katona sorsa. A

Teljes bejegyzés »

Hétköznapok… szilánkokban

Mereven bámulok Álmélkodó rosszallással, Arra, mi nem tetszik. * Lehetetlen az, mit Én nem tudok megcsinálni. Rosszak, körülmények. * A hideg kávémat Iszom, nem megyek

Teljes bejegyzés »

ELSZÁNT EMBER

ELSZÁNT EMBER Egy kiváltság szorong, Bennem a düh forrong. Elnyúlnék egy vágyon, Vezess felé lábnyom. Szorongásom kiváltság, Elkerülni nagy bátorság. Halhatatlanok hordaléka, A tudás maró

Teljes bejegyzés »

Majd nászt ülünk!

A halál már, a lépcsőkön lefelé jön, szinte érzem… Bármit tesz is azonban, nekem ő még biz’ nem a fékem. Mi ketten majd valódi, nagy

Teljes bejegyzés »